Repül már csónakom,
Feszül vitorlája,
Repiti a vihar
Szilaj paripája.
Mint álom tünnek el
Mellettem a partok
S ujak jőnek elő
Arról, merre tartok,
Ismeretlen partok.
Elhagytam a várost,
Elhagytam már Pestet,
Melyet képzeletem
Hajdan ugy kifestett.
Ez volt vágyaimnak
Legutolsó pontja,
Hol rám sugarait
Hir s dicsőség ontja,
Mely szivemet vonta.
Hittem falai közt
Uj boldog világot,
Uj ragyogásában
Az ősi nagyságot;
Hittem, hogy lakozni
Majdan ide jőnek,
Fölébredt emléki
Az öreg időnek,
S uj életet szőnek.
De a mit én hittem,
Vala csupán álom…
Most a valóságot
Szinről szinre látom.
Nincs itt ősi nagyság,
Nincsen itt uj élet,
A mult régen elmult,
Régen semmivé lett
S ujra már nem élhet.
Apró törődések
Apró szüleményi,
Mellyeket egy nap lát
Születni s enyészni.
Fel felszökemlő vágy,
Melly mint a nap tiszta
Százszor emelkedik,
Százszor esik vissza
S könyjét a föld issza.
És mellettök az én
Hirem, dicsőségem?!
Czifra mese, mellyet
Elfelejték régen.
Elbucsuztam tőle,
Nincs is kedvem rája,
Hogy nevemet már most
Vegye ajakára
A hír trombitája.
Repülj csónak, repülj
Távol messze tájra;
Kebeledről többé
Nem nézek én hátra.
Elmetszém fonalát
Az emlékezetnek,
Szélvész ami gazdánk
S karjai vezetnek
Nyugotnak keletnek.
Madár száll fölöttem
A levegő égben,
S énekével szivem’
Elringatja szépen.
Szálljatok, szálljatok
Reménység fecskéi!
S uj tavaszt keresvén
Hagyjatok itt élni,
Élni és remélni!
Forrás: Délibáb – Nemzeti Szinházi Lap - Első félévi folyam. Felelős szerkesztő és kiadó Tolnai gróf Festetics Leo. Főmunkatárs Jókai Mór. Emich Gusztáv könyvnyomdája Pest, 1853.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése