Omoljatok ide vérző keblünkre
Bujdosó gyermeki szép Lengyelországnak…
Jertek ide jertek megtiport földünkre,
A bátor magyarok nyilt karokkal várnak!!
Nem hívlak én muló könyeket önteni
Siralmas mult idők temetője felett…
Hadi trombitával foglak idvezleni,
S harczra buzditóval gyászos panasz helyett.
Szét el vagytok szórva e széles világon,
Mint egy régi halott szét elszórt hamvai…
Eljött az ítélet!... e hamvakat már most
Egy ép egész testté fogja olvasztani…
Keljetek mindnyájan végső viadalra…
Szenvedéseinknek hadd legyen már vége,
Hadd jöjjön már derű a sok borus napra,
Mellyekben szendergett jövendőnk reménye.
Fessük pirosra a szőke Duna habját
Gyilkos ellenségnek kiontott vérével…
Melegitsük fel a befagyott Visztulát
Egymásért dobogó szivünk melegével!
Jertek ide jertek megtiport földünkre,
Hol vezéreitek zászlókat ragadtak,
Győzelem, dicsőség vár testvér-frigyünkre
És szabadságot hoz lengyelnek, magyarnak.
Forrás: Nép barátja 7. sz. Debreczen, 1849. márc. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése