2020. jún. 8.

Lévai József: Jön a tavasz


Takarodik tőlünk a tél óriása

Űzi a tavasznak tüzes pillantása…

Elmegyen a halál, eljön az uj élet,

A régen alvó föld álmából fölébred.

 

Rózsabokor hajlik a domb oldalára,

Csakhogy piros vérből fakad minden szála

S repkedő pacsirták éneklése helyett

Ágyúszó hasogatja a levegő eget.

 

Az esti szellő, ha vidékünket járja,

Véres zászlókat fog lebegtetni szárnya,

S híves ujjaival lágy selyem-kezének

Letörli homlokát a fáradt vitéznek.

 

Oh milly kies tavasz! oh milly kedves napok,

Midőn az ég boltján uj fényes nap ragyog…

S szétszórt sugarának égető hevétől

Olvad a korona a király fejéről…

 

Jer tavasz, jer hozzánk a szabadságharczba,

Új erőt lehelvén a küzdő magyarba…

Mikorra kivirit koszorúd virága

Örömünnep legyen e szegény hazába!!

 

Forrás: Nép barátja 9. sz. Debreczen, 1849. márc. 16.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése