Zúg a szél, vonúl a felhő;
Dél- s keletre mennek el:
Vagy az egyik, vagy a másik –
Ó, miért nem visznek el!
Oda, hol, mint a merengés,
Olly szelid, olly lágy a lég;
S mint a gyermek mosolygása,
Olly derült, olly nyilt az ég.
A hol nincs az érzelemnek
Szóbeszéde, csak dala;
S kéjregényes titkokat rejt
Minden röpke gondolat.
Hol a nők és a leányok,
- Merre pillantásod száll –
Aphrodite és madonna,
Szerelem és ideál.
Oda, hol csak az a bünös,
A kinek szerelme nincs;
És a sziv szabad, habár a
lelken, elmén van bilincs.
Zug a szél, vonul a felhő;
dél- s keletre mennek el:
Vagy az egyik, vagy a másik –
Ó, miért nem visznek el!
Oda, hol a nap szemének
Ollyan hő pillantata,
Hogy a kertnek, a mezőnek,
Soha sincsen illata.
Hol a harmatos virág egy
Csillogó méregpohár ;
S a füben, smaragd-szemével,
A kigóy a fénybogár.
A habot nem játszi szellő –
Krokodil ingatja meg,
Ha, kit sirva csalt magához,
A zsákmányt rohanja meg.
Hol a lélek nyugodalma
Tompa álom, s a gyönyör
És a földi üdvösség az
A mi legjobban gyötör.
Zug a szél, vonul a felhő;
Dél- s keletre mennek el:
Vagy az egyik, vagy a másik –
Ó, miért nem visznek el!
Hogy még egyszer visszaélje
Visszaélje kebelem
A reményt, és a csalódást,
Álmaidból, szerelem!
Forrás: Délibáb – Nemzeti Szinházi Lap - Első félévi folyam. Felelős szerkesztő és kiadó Tolnai gróf Festetics Leo. Főmunkatárs Jókai Mór. Emich Gusztáv könyvnyomdája Pest, 1853.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése