Azt mondják, hogy a muszka jön
Hadakozni magyar földön,
Legyilkolni jön a magyart,
Mert hogy szabad lenni akart.
Bezzeg megijedtek sokan,
Mióta ennek hire van,
A gyáva ember huj beh fél,
Remeg mint a nyárfa-levél.
Hej pedig dehogy kell félni,
Még csak most lehet remélni,
Hogy egész lesz a szabadság,
Csorba nélkül a boldogság.
Hadd hozza csak hozzánk hadát,
A vad muszka, az angyalát!
Megtanitjuk emberségre,
A magyarok istenére.
Kiporozzuk a ködmenét,
Megtapogatjuk a fejét,
Pardont de egynek se adunk,
Még csak hirmondót se hagyunk.
Csak hadd jöjjön a szolga nép,
Mert ha hazánk földére lép:
Itt csak sirját találja meg,
Mitől Isten se menti meg.
Manganéta lesz lénunjok,
Golyóbis a porófantjok,
Szentmihályló a szekerük,
Pokol a temetőhelyük.
Ugy-e mennyit hetvenkedett
Az a sok cseh, horvát, német?
De elvettük kurázsiját,
S elhordta szabdalt irháját.
Kinek derékon a szive,
Csak nevet a muszka hirre;
Bajuszt pödör, pipára gyujt,
S ha kell, majd elevenre sujt.
A muszka még nem tudja tán,
Tanulja hát meg önkárán:
Hogy azt még mind megsiratta
Ki a magyart megbántotta.
Forrás: Nép barátja 24. sz. Debreczen, 1849. június 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése