- Nyomatott 1703-ik esztendőben –
Uram, Istenem, igazságnak kútfeje, és kegyelmességnek kimerithetetlen forrása! ki a te parancsolatidnak ösvényétül eltévelyedett népedet szólgálatnak igájával megszoktad büntetni, hogy megtörvén az ő nyakának keménységét, minekutánna hozzád folyamodik, a mint hüntetétésben igazságodat, ugy a te engedelmességedben esmértessed meg véle való kegyelmességedet.
Megvalljuk Uram, Atyáinknak hamisságát, ismerjük mindennapi vétkeinket, kikkel tégedet édes Atyánkat megbántánk, ostorodat méltán tapasztaljuk: Megérdemlettük uram, hogy a mi Nemzetünknek dicsőssége idegenekre szállyon, és a mi fiaink idegen Nemzeteknek igája alá vettesenek: méltók vagyunk, hogy el töröltetvén magunkal együtt veszszen ell a mi Nemzetünknek neve; mert te tőled Istenünktül királyunktúl és Urunktúl eltávoztunk. – Mindazonáltal oh kegyelmes Urunk! tekintsed meg a sok szegényeknek, özvegyeknek, árváknak és néked könyörgőknek kiáltásokat, lássad az ártatlanoknak, és tőled boszszuállást kérőknek kiontatott véröket, és el ne felejtsed irgalmasságidat, mellyeket régenten, választott, de fogságban tartatott népednek méltóztattál megmutatni. És mivel hogy elménket szabadúlásunknak igyekezetire méltoztattad meg mozditani, cselekedetinket igazgassad, karjainkat erősitsed, fegyvereinket élesitsed, hogy kegyes akaratodat, tellyes erőnkkel követhessük. Adj Uram azoknak kiket Vezéreinkké akartál tenni rendelésekben böltseséget, az ellenkező dolgokban erősséget, a szerentsés állapotokban tartózkodást a hadakozsában bátorságot, az álomban vigyázást, hogy a te akaratodnak útain járnak. Környékezd meg Uram Isten táborinkat, és azokat a te irgalmasságodnak palástjával környül vévén, a mi ellenséginknek leselkedésektül óltalmazzad, kergesd-el sirásálóinknak álmokat, hogy készületlen ne találhassunk. Légyen a te Angyalod őrizőnk, és kalauzunk a harczolásban, ki az álgyuknak és puskáknak golyobisit el széleszsze, és miképen az Izrael nemzetségét a tengeren száraz lábbal, ugy bennünket a mi ellenséginknek rendelt seregei között boldogúl vezessen; egy szóval: Engedd-meg édes Urunk, és kegyelmes Atyánk! hogy vissza fogadván kebeledben népedet, a te parancsolatidnak útairúl elne téveledjünk; hanem a te igazságodat megőrizvén, csendességben és békességben a mi utaink igazgattassanak, ki bennünket megmérhetetlen kegyelmességed szerint teremtettél, és megváltott a mi Urunk Jézus Krisztus által, ki te veled, és a szent lélekkel él, és uralkodik mind örökön örökké. Amen.
Forrás: Nép barátja 14. sz. Debreczen, 1849. ápr. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése