Szikla van előttem izre porra törve,
A rohanó szélvész izre porra törte,
Királyi szék volt az… hadd tomboljon rajta
A rohanó szélvész, a népek haragja.
Oh mennyit szenvedtél édes magyar népem!
Megreped a szivem, hogy ha végig nézem…
Együtt annyi sok kint sehol sem találok,
Mennyit terád mértek a német királyok.
Ne felejtsd el nekik, a tigrisfajtáknak,
Hogy saját földeden veled mikép bántak,
Hogy szabad létedre rablánczukba vertek,
Véred szítták szopták s mindig megvetettek!...
Ne felejtsd el se itt, se a más világon,
Híre unokárol unokára szálljon,
Légyen a mult idő, haragos lelkedbe
Egy izzó tűzparázs, melly be van temetve.
Szikla van előttem izre porra törve,
A rohanó szélvész izre porra törte,
Királyi szék volt az… hadd tomboljon rajta
A rohanó szélvész, a népek haragja!
Forrás: Nép barátja 14. sz. Debreczen, 1849. ápr. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése