Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Mellyre egykor tanitottalak!
Vagy ha elmult s többé vissza nem jő
A vig ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas merengő…
Fiaim csak énekeljetek!
Zivatar volt; - feldult berkeinken
Enyhes árnyas rejtek nem fogad;
S ti hallgattok! elkészültök innen,
Itt hagynátok bús anyátokat?
Más berekben máskép szól az ének,
Ott nem értik a ti nyelvetek…
Puszta bár, az itthonos vidéknek
Fiaim csak énekeljetek!
Hozzatok dalt emlékül a hajdan
Lomb- s virággal gazdag tájirul;
Zengjétek meg a jövőt, ha majdan
E kopár föld újra felvirul.
Dalotokra könnyebben derül fény,
Hamarabb kihajt a holt berek!
A jelennek búját édesitvén:
Fiaim csak énekeljetek!
A bokorban, itt az ösi fészek,
Melly növelte könnyü szárnyatok;
Megpihenni most is abba tértek
Bár a fellegek közt járjatok!
S most hogy a szél összerázta tépte:
Ugy tennétek mint az emberek?
itt hagynátok, idegent cserélve…?
Fiaim csak énekeljetek!
Forrás: Délibáb – Nemzeti Szinházi Lap - Első félévi folyam. Felelős szerkesztő és kiadó Tolnai gróf Festetics Leo. Főmunkatárs Jókai Mór. Emich Gusztáv könyvnyomdája Pest, 1853.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése