2020. jún. 8.

Tompa Mihály: A madár, fiaihoz


Száraz ágon, hallgató ajakkal

Meddig ültök csüggedt madarak?

Nincs talán még elfeledve a dal,

Mellyre egykor tanitottalak!

Vagy ha elmult s többé vissza nem jő

A vig ének s régi kedvetek:

Legyen a dal fájdalmas merengő…

Fiaim csak énekeljetek!

 

Zivatar volt; - feldult berkeinken

Enyhes árnyas rejtek nem fogad;

S ti hallgattok! elkészültök innen,

Itt hagynátok bús anyátokat?

Más berekben máskép szól az ének,

Ott nem értik a ti nyelvetek…

Puszta bár, az itthonos vidéknek

Fiaim csak énekeljetek!

 

Hozzatok dalt emlékül a hajdan

Lomb- s virággal gazdag tájirul;

Zengjétek meg a jövőt, ha majdan

E kopár föld újra felvirul.

Dalotokra könnyebben derül fény,

Hamarabb kihajt a holt berek!

A jelennek búját édesitvén:

Fiaim csak énekeljetek!

 

A bokorban, itt az ösi fészek,

Melly növelte könnyü szárnyatok;

Megpihenni most is abba tértek

Bár a fellegek közt járjatok!

S most hogy a szél összerázta tépte:

Ugy tennétek mint az emberek?

itt hagynátok, idegent cserélve…?

Fiaim csak énekeljetek!

 

Forrás: Délibáb – Nemzeti Szinházi Lap -  Első félévi folyam. Felelős szerkesztő és kiadó Tolnai gróf Festetics Leo. Főmunkatárs Jókai Mór. Emich Gusztáv könyvnyomdája  Pest, 1853.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése