Jó félórányira itt a szomszéd völgyön,
Van a többek közt egy régi ösmerősöm;
Egész helyes ember, jól áll gazdasága,
De minden öröme van csak a fiába.
No de nem is csuda, hogy azt ugy szereti
Mivelhogy se kisebb se nagyobb nincs neki,
Aztán a fiú jó, pedig a gyerekbe
A ki rosz is kedves, h át még a jó hogy ne!
Hogy a föld népének kijött a szabadság,
S ellenségeink a hazát háborgatták:
Katonának irták a fiatalságot,
Palit is, ki épen huszadikba hágott.
Majd kétségbe esett a Pál öcsém anyja,
Fel s alá futkosott erősen jajgatva,
Aztán a fiúval hogy mit mit nem csinált?
De az is kegyetlen megvetette magát.
Még ám az apjoknak se tetszett a dolog,
Semmit se szólt, hanem mindig gondolkodott;
Elment ide oda, templomba, gyűlésre,
Minden szót meghallott, s megfontolt elméje;
„Már anyjok soh’se ríjj! – szólott végre fennyen,
Ha már annyiba tölt, a fiú hadd menjen!
Kinéztem minden sort, s bölcsen általlátom:
Hogy seíteni kell szegény jó hazánkon!”
„Jaj dehogy eresztem! – az anyja kiálta, -
Inkább két háromszáz forintunk megbánja!
„Asszony! most azt mondom, hogy fogd be a szádat,
Kellett a szabadság?... s nem kell a szolgálat?”
„Köz a haza, benne úr paraszt egyenlő,
a mikor hát bántják védjük azt egyenlőn,
Lánczhortát! úgy rontsd a fiú kedvét asszony!
Magam is beállok még, ha megharagszom!”
egy szó se volt többé. De ha az asszonyról
Azt hiszed; megnyugszik, a mikor már nem szól:
Oh akkor hibázol rettenetesképen; -
Pali anyjának is más járt az eszében.
A fiú eltűnik a háztól hirtelen.
Fűtől fától kérdik, nem látta senki sem?
Apja boszonkodik, anyja sír-rí, búsúl,
De titkon tyúkot süt, s vajas pogácsát gyúr.
Pali megfogadván édes anyja szavát:
Az erdőnek vette szépségesen magát;
Ott kullog, ott bújkál, háttal megy utána
Mindennap a sült tyúk, a kalács, pogácsa.
Palinak az erdőn igen hossz a nap,
Nagyot nagyot alszik, meg fel s alá ballag;
Unalom az élet, pedig csak ötödik
Napja múlott még el, hogy ott börtönködik.
Egyszer, hogy ledőlött egy tölgyfa tövében,
Sokáig mélázván a kékellő égen:
Egy furcsa jelenés ötlött a szemébe,
S Pali a jelenést mozdúlatlan nézte.
Hangyazsombék állt a fatövén, s iránta
Két araszszal felebb egy lyuk volt a fába,
Lent, apró fekete hangyasereg lakott,
A lyukba is, csakhogy veresek meg nagyok;
Egy kabóczalábat hoztak a feketék,
Százan is megfogták úgy vonszolták elébb:
Egyszer csak leszalad sok veres a fáról,
s elveszi a prédát a gyengébb hangyáktól.
S alig hogy bevitték fent a faodúba:
Húsz vagy harminczannyin visszajöttek újra,
És megtámadván a fekete hangyákat.
A zsombéknál szörnyű veszekedés támadt.
Belé csimbajkodott mérgesen egymásba,
Csikart a lábával, harapott a szája,
Néhol pedig tíz is egy csomóba ragadt,
S hömpölygött fel s alá, mint egy kis gombolyag.
Ha a feketét a veres megkaphatta:
Vékony derekában kétfelé harapta.
S a fekete, ha már nincsen is hátulja,
Fejét a veresnek oldalába furja.
Van nagy zavar. Egyik birkózik, a másik
Futva viszi féltett kis fehér tojásit;
A győzelem ide, meg amoda hajlik; -
- Alig hogy a lárma, jajgatás nem hallik.
Nézi Pali, nézi… a nagyobb erőnek
Enged a fekete, a veresek győznek.
Nézi Pali, nézi… egyszer csak felpattan:
Teringettét! hát már mind megölni hagyjam?!
Ezzel a kezébe kap egy kórószárat,
S a földhöz nyomkodván véle a hangyákat:
Ugyancsak öldösi, de a vereseket, -
El-elmondogatván: nesze, nesze neked!
Ezeket mivelvén: már régen megette
Állt egy öreg ember, de észre nem vette,
Erdőkerülő volt talán vagy valami…
S ekkép szólítá meg: „Mit csinálsz te, Pali?”
Pali hátra nézett s elszégyenlé magát, -
S az öreg folytatá: „Fiam, Pali, no látd!”
Minek öldösöd te itten a hangyákat?
Hát nincs ellensége elég a hazádnak?
Látod a példából, a hangya csak hangya,
Mégis a tanyáját egykönnyen nem hagyja;
Ott döglik meg inkább, - pedig neki semmi
Más zsombékot túrni, s újabb tanyát lelni.
Fiam! tudd meg, neked nincs több egy hazádnál,
Ezentúl mindenütt koldús gyanánt járnál;
Hazafi, polgár vagy! s mint illyennek szégyen
Fegyvert nem ragadni hazád szent ügyében!
Ki nyert szabadságát meg nem védelmezi:
Ugy veri meg isten, hogy újra elveszi.
Fel hát édes fiam! fogj kezedbe kardot,
Ha a kis hangyánál magad feljebb tartod!”
Az öreg folytatná tovább a beszédet,
- Mellyből nem csak Pali, de sok ember érthet, -
Hanem már a fiú túl-jár ungon-berken,
Ugyan fogott-e a szép szó rajta vagy sem?
**
Pálékhoz az öreg később befordula:
Nem látta a fiút, kérdést tett hát rúla;
S elmondták: hogy biz a se hallott se kérdett,
Csak felszedte magát, s beállott honvédnek.
Forrás: Nép barátja 10. sz. Debreczen, 1849. márc. 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése