Sok bujdosás után végre megpihentem,
Egy helyütt lakom én állandóan már most.
Hanem azért nem tud megnyugodni lelkem,
Nagyon kicsiny nekem itt ez a nagy város.
Oh mi sokkal nagyobb az a kicsiny helység,
A holott töltöttem gyermek-ifjuságom…
El innen, el messze a hova szivem huz…
Haza! haza vágyom!
Nincsen itten semmi a mit én szeretek.
Elzárják a falak magát a szép hajnalt;
Egy kis zöld füszálért hasztalan esengek,
Madarak is csupán kalitkában vannak.
Óh pedig mi szép, ha madárzengés között
Menyországgá válik a hajnali álom,
S házak előtti fák susogása ébreszt…
Haza! haza vágyom!
Meglátogatom a fényes csarnokokat,
Holott a müvészek játsznak, énekelnek…
Nem tud elragadni… oh egészen más kell
Az én ábrándozó gyermekes lelkemnek.
Rengő bölcső mellett tündér dajka mese,
Messzi furulyaszó csendes éjszakákon…
Mellé fájó nóta… „Sárga csikó sárga…”
Haza! haza vágyom!
Van egy két czimborám; el el iszom velök,
És ugy látszik mintha mulatnék is kicsit.
Hanem minő kedv ez!... mint az elitélté,
Az is tánczol sokszor, mikor halni viszik.
Hej csak ott tudtam én igazán mulatni,
Hol egy czigány húzta, az is csak féllábon,
Huzta egymagamnak, ugy a mint én sirtam…
Haza! haza vágyom!
Látok sok leányt is… szépek, nagyon szépek!
Hisz ha ezt tagadnám, megverne az Isten.
Hanem ollyan minő az én kis galambom,
Kit én szerethetnék, oh ollyan egy sincsen.
A míg én bujdostam, másé lett a kis lány…
Talán többé soha, de soha sem látom…
Oh pedig a nélkül nem tudok meghalni…
Haza! haza vágyom!...
Forrás: Délibáb – Nemzeti Szinházi Lap - Első félévi folyam. Felelős szerkesztő és kiadó Tolnai gróf Festetics Leo. Főmunkatárs Jókai Mór. Emich Gusztáv könyvnyomdája Pest, 1853.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése