1.
Mit akarsz e haddal
Pártos büszke herczeg?
Meg vannak számlálva
Vesztedig a perczek.
Hiában enyeleg
Zászlóiddal a szél,
Hiába ragyog ugy
Kezedben az aczél.
Lobogód szárnyából
Lesz a szemfedeled
Csonka kardod lesz a
Kereszt sirod felett.
Vagy ha nem szemfedőd,
Ha nem sirkereszted:
Földönfutó lész és
Hazádat elveszted.
Nem elégedél meg
Ország harmadával,
Kövér legelőkkel,
Gabnád garmadával:
Feltámadt lelkednek
Szilaj harczi kedve,
Tisza csendes vizét
Vérrel kevered be.
2.
Viszik a királynak
A hirt gyors lovagok:
Feltámadt az öcscse,
A párt-zászló lobog.
- „Hadd lengjen a zászló,
Hadd zajongjon a had.
Országomnak szine
Szive velem marad.
Hordjátok körüla
Vérbe mártott kardot,
Mit a hosszu béke
Rozsdájába tartott.
Tüzzetek ki zászlót
Hogy lengesse szellő,
Gyüljön öszve hadam,
Mint haragos felhő.
Ne sirj szép királyné,
Hitvesem, szerelmem!
Nem győz a pártütő
Felkent ura ellen.
Törüld le könyeid
Hoszszan folyó árját,
Hivd vissza szemedbe
Az öröm sugárát.
Öleléseidből
Most kibontakozom,
Fényes koronámat
Folt nélkül meghozom!”
Királyné szemében
Megáll a könypatak,
Felemeli fejét
S mond illyen szavakat:
- „Én uram királyom,
Veled megyek én is.
Árnyadúl követlek
A harcz mezején is.
Szemem lesz villámod
Mely áttör a vészen,
Nagy dicsőségedből
Legyen egy kis részem!”
3.
Háborog a Tisza,
Mint kiszabadult rab,
Haragosan zúdul
Egy habra a más hab.
Majd az egyik partra
Majd a másra lép ki;
Sátrakat söpör le,
Kemény fákat tép ki.
Darab földet elnyel
Iszapos ajkával,
De nem bir haragja
Egy könnyü sajkával.
Nemes terhet viszen
az a könnyü sajka,
A király s királyné
Szállnak tova rajta.
- „Feszitsd a lapátot
Én uram királyom!
Az a pártütő had
Hogy soká ne várjon!”
- „Feszitem, feszitem
Nézd mint tódul a hab,
Hányja veti magát
Hogy velünk nem birhat.
De gyenge kezedet
Sajnálom, meghihedd,
Feltöri a lapát
Ha nagyon feszited.”
- „Én reám ne gondolj,
Én most férfi vagyok
Fejemen a sisak
Balomon kard ragyog.
Pártütő öcsédet
Bátran szembe nézem.
Nagy dicsőségedből
Legyen egy kis részem!”
Kergetik egymást a
Habok, ugy oszolnak,
Csapkod a két lapát,
És repül a csolnak.
Meszsze marad a part,
Ők nem nézenk hátra
Közeledik a part
Ki lépnek rá bátran.
4.
No pártütő herczeg
Most lépj elő ha mersz:
Elzuzó villámmal
Terhes rád ez a percz.
Előtted királyod,
Az isten felkentje,
Fején a korona,
Hazád szentek szentje.
Nem a boszú kardja
Mely kezében villog,
Az a sugár öl meg,
Mely homlokán csillog.
És ha a királytól
Kire fegyver fogtál,
Vissza nem ijednél,
Össze nem roskadnál:
Előlép egy asszony,
Égi kellemében,
Lelket égető tüz
Ragyog két szemében.
Ajkán a gúnymosoly
Ollyan lélek-vesztő,
Vonzó és varázsos,
Hivó és ijesztő.
- Kétfelé a hadak
Megnyilnak azonnal:
Ki szállana szembe
Királylyal, asszonynyal?
A sergek felzúgnak
Mint méhek a kasban.
Ott áll a pártütő
Főtől talpig vasban.
Ám feje legörnyed,
A sisak olly nehéz!
A kardot nem birja
Felemelni a kéz!
Nehéz szeme héját
Királyra felveti,
Vádlólag esnek rá
Ennek tekinteti.
Hideg kemény földbe
Lába gyökeret vert;
szédelgő fejében
Zugni hall egy tengert.
A tenger árjából
Felbukik egy hablány…
Olly szép… olly csábitó…
A táj ködös… halvány…
És a föld kifordul
Ingó lába alól;
Megfagyott homloka
A porig lehajol.
S kiált kegyelemért,
Nem a fejdelemhez,
Ez a szó rezg ajkán:
„Asszonyom! kegyelmezz!”
Borulnak a hadak
Királyné lábához:
„Asszonyom kegyelmezz,”
Mindenik kiáltoz.
Megigézte őket
A szépség hatalma;
Mind habok, szép szobor
Lábához omolva.
S felvetvén szemét a
Bámuló királyra
A nő ajkin igy zeng
Szava édes árja:
„Koronád folt nélkül,
Országod egészen:
Nagy dicsőségedből
Van-e egy kis részem?”
Forrás: Délibáb – Nemzeti Szinházi Lap - Első félévi folyam. Felelős szerkesztő és kiadó Tolnai gróf Festetics Leo. Főmunkatárs Jókai Mór. Emich Gusztáv könyvnyomdája Pest, 1853.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése