1.
Szeretőjének küldi képét
Mivel
már belőlem semmi sem maradt tsak eggy merő árnyék, egy semmi kép, azért küldöm
ezt, hogy ez is, int egyéb részeim, egészen Tiéd legyen. Eggyesítsd ezt azzal a
Lélekkel, melly nem rég tulajdonod vólt, s hallatlan tsodát fogsz látni: Az,
mivel nálad van, meg-elevenedik s én leszek.
2.
Beszélő némaság
Azt akarod hogy szóljak, és ki beszélhetne annyit, hogy tsak
eggy részét adja ís elő fájdalmimnak? És hát ha a sebem még egyszer fel-fakad,
ha szólok, miként kívánhatod azt hogy szóljak? S nem beszélnek é könnyekkel
tellyes szemeim? S nem eleget monddottak é magokban emésztődő néma fájdalmaim?
Ó ha tudnád és érzenéd, mennyit jelent eggy sóhajtás; és mennyit eggy ah!
3.
Szemeinek javasolja hogy
eggy tesekélységért ne sírjanak olly igen
Szemek,
mi bajotok? Ó Isten! mi bajotok szemek? Miért áradnak olly igen a könnyek
belőletek? az a szép, kit annyira óhajtotok, nem messze van! szünjetek
könnyezni. Tehát azért a kis időért, melly alatt nem látjátok, annyira a
sírásnak adtátok magatokat? Osztán mit tsináltok, mit fogtok tsinálni, ha a sok
könnyektől meg-vakúltok?
4.
Eggy halál-főre
Ez az
útálatos maradvány, mellyről a Párcák mardosó foga rágta-le a húst, ez a
mezítelen koponya, ez a kiürültt tsont, mellyet a sír sem emészthete-meg,
mondja néked érzéketlen szép, te, ki a természet hímezésében a Mesterséget
ki-fárasztottad, mondja néked, hogy porrá lett megint, h a termetedet piperézni
an kedved.
5.
Fortunához
Ó Fortuna!
tsak eggy óráig engednéd forgatnom kerekedet, úgy elébb az én kemény kegyetlen
nyomorúságomba állítanálak. Ha ismét helyjedre mennék, és már tudnád melly
keserves ez a gyötrelem, talán meg-változtatnád sorsomat.
6.
Kedvesének nyújtott
zálog
Mivel
kíntelen vagyok Tőled édes S… im meg-válni, azért ezt a hív szívet hagyom nálad
zálogúl. Vedd el azt, hogy ne mondhasd azután, hogy máshoz hódúlt. Álmomban
el-jövök, hogy előtted meg-jelenhessek. Mint eggy tévelygő árnyék késérjen
Téged az én Lelkem; Érzed a levegő fúvását: azok az én sóhajtásim. Az a Víz,
mellyet inni* fogsz, az én könnyeim.
7.
Három Grátziák
Hidje,
a ki akarja. Én az én részemről nem hiszem hogy tsak három Grátziák vagynak.
Mert ha kedves S… im, reád nézek, milliom Grátziákat látok. Milliomokat látok,
Szívem, ha a Te szádat, a Te homlokdat szemlélem. Ebben a szemetskében pedig,
hányan találkoznak, azt tsak Amor tudja, és – én!
8.
Szépjéhez, annak Neve
(ANNA) napjára
Benned
édes szépem, ki az Esztendőt (annus) nevedben viseled, látom annak négy
részeit. Áprilist** a homlokodon; artzáidon két kellemes almákban az örökös
őszt. – De a más esztendő két szakaszait az Ég rosszúl osztotta-fel közöttünk.
Néked szívedben van a Tél; nékem a nyár; a Te szemeidben a Nyár; az enyímekben
a Tél.***
IVÁNKAY
VITÉZ
*)
Irt állott innya; de ez Grammaticai Anomalia, és innen származott innia, mint ennie, látnia. Nem mondhatom ennye e
hellyett enni, sem látnya e hellyett látni; és így ha úgy akarok szóllani, int Nyelvünknek tökéletességén
igyeksző Iró, és nem Idióta, ámbár igen sokan élnek azinnya-val, inni-t kell mondanom.
**) Olasz Országban
Aprilis az a kedves hónap, melly nálunk Május:
***) A tél pedig nem
fagyból, hanem kedvetlen esőzésből áll.
Forrás: Orpheus. Oroszlán-hava 1790.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése