Két Vénust tartott hajdna a Régi-időség,
Mennyeinek hivták a szebbet, s vólt fia ennek
A szeretet, a szent Szeretet, melly eggyüve forraszt
Két egyenes szívet, mikor a szépek seregéből
Választat valamelly Leánykát Ház-Dísznek örökre;
S Lelkeiket egynek olvasztván mennyei tüzzel,
Eggy szív, s eggy akarat, lészen tsak e gyönyörű Pár.
A másik Vénus sem vólt rút képre; de rút vólt
Erköltsre, s minden feslettségekbe merülő,
S fertelmességgel tellyes: a Fattya is éppen
Szint ollyan valamint maga ő; Hívjuk Szerelemnek
Mi Magyarok magyarúl s e névbe külömböz amattól:
E szanaszétt lődőz tzél nélkül a mibe botlik,
S nem néz semmire is, tsak tölthesse heve kedvét,
A szép s rút mind eggy, tsak tölthesse heve kedvét:
E tett sok derekas Ifjat jóbúl ki-kapóvá,
E tett sok tisztes Asszoonyt kurvának idővel;
A nyalánk Jupitert e változtatta bikává;
S búja Pasiphaet ez zárattatta tehénbe.
Hallgass szüz Múzsám s örökös leplekbe fedezd-el
Ez iszonyuságot, s többször ne hozz illyet elő is.
Oh bóldog! bóldog! ki tudod s példákba tanúltad,
A szeretet, s szerelem egymástól mikbe külömböz,
S a hív szeretetet válsztottad Vezetődnek.
Oh! de bezzeg vagyon é már most illy emberi Nem még?
Mi Magyarok vóltunk hajdant illyek: s mi neveztük.
(Mellyről más Nemzet nem tud (a) két névvel az Amort,
S azzal, hogy sokban különözzenek azt ki-jelenténk,
Ah siralom! édes Eleinktől melly tova fajzánk,
Már a mostaniak mind kettőt öszve-zavarták,
s a szent Szeretetet, a mosdatlan Szerelemmel
Majd tsak nem eggyé tették: Isten m iket értünk!
A. J.
(a): A Magyaron kívül,
eggy Nemzet sem külömbözteti-meg, a Szeretet a
Szerelemtől.
Forrás: Orpheus. Szűz
hava 1790.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése