Még gyermek létemben hallám e szép mesét;
Egykor a Víz, s a Szél, s a Betsület
Bújokást kezdtek játszani.
elsőben is el-bújt a Víz;
De tsak hamar reá akadtanak
A méllyebb völgyek közt.
El-bújt osztán a Szél;
De őtet sem kellett igen soká keresni,
Mert meg-lelék a hegy tetők ormán.
Már a bújás sora vólt a Betsületen:
De ő elébb,
Illy szókkal szólíttá játékos társait
Halljátok-meg: Hagy egyszer én el-bújok
Engem senki többé sehol fel nem talál.
Ebből foly, illy tanúság,
Leg-féltőbb kints a Betsület;
Ha egyszer azt elveszted,
Mindent elvesztettél.
GRÓF Id. RÁDAY GEDEON
Forrás: Orpheus. Szűz
hava 1790.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése