Vagyon é könnyebb a füstnél? – van;
Menykő! – Hát annál? –
A szél! – a szélnél? – az Asszony! –
semmi sints az Asszonynál.
M a g y a r á z a t
Könnyű a test máshoz képest, ha annak terhe kisebb,
Könnyebb az-is közö-beszédben a mi serényebb s frissebb.
De másnak-is van könnyűje, nem tsak a fontnak s lantnak,
Van az éretlen erköltsnek s éretlen indúlatnak.
Könnyű az a mi nem nyomos és a mi nem állandó
A kinek minden szándéka óránként változandó.
Könnyű az, a minek nintsen természeti érdeme,
A miben nints semmi ollyan nemes méltóság neme
Könnyű a kinek nints semmi meg-emberedettsége
Ez az a leg-Vénebbnek is örökös gyermeksége.
A füst, a mennykő
és a szél, könnyük a természetben.
De még is könnyebb az Asszony bizonyos tekintetben.
A füst fenn héjáz,
és mindent a mit kap felmenőben,
Bé-motskol; így tesz az Asszony s fokkal nagyobb erőben.
A mennykő ront, pusztít, mikor a magasról mérgében
Ki-pattan. Hány száz van ilyen tsak eggy Asszony szívében?
A szél dúl, fú,
mindent forgat, a hol akár, háborog:
Könnyebb az Asszony s mérgesebb ennél is mikor morog.
A füst kormol, a mennykő ront, fú a szél dühössége:
Az eggy Asszony motskol, ront, fú; rosszabb hát könnyüsége.
A füst, el-kél; a szél el-múl; a mennykő elenyészik:
Rosszabb az Asszony
könnyűség; mert e mindég tenyészik.
HORVÁTH
Forrás: Orpheus. Oroszlán-hava 1790.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése