IDEGEN SZÉPSÉG

Vegyed, vigyed, te Szemtelen! lakírozott pofádat!

Vakold magad, s kenőtseid képedre patsmagoljad!

Veres hajad porozd-be jól, s borítsd-be nagy szitádddal;

Ne hogy, ha szám tüzet vetend, Szomszédodat ki-gyúlytsa.*

Hosszú nyakad takarja gyöngy, miként üveg ragyogjon

Ki-mangorolva homlokod, felyembe talpig öltözz.

Te tűrhetetlen illatod fedezzd szagos vizekkel,

Mellyed felszítsd, sovány farod nevelje nagy far-abronts.

Miért erőlteted magad, hogy a mi nints mutassad?

Mi haszna sok kenőtseid s vakolgatásaidnak?

Mi haszna sok le-tsorgatott szagoskodó vizednek?

Se tettetett szemöldököd, se carminod, se gyöngyöd

Sem értéked felyül-haladtt ruházatod nem illik

Ruházzd magadra Bengalát, feredj szagos vizekben,

Aranyba, gyöngybe fűzzd magad: szép az, de nem te vagy szép.

Sem a mi nints magadnak azt nem adhatod-meg ezzel,

Sem a mi van, de nem deérk, el-nem feded hibáid,

Fa kép maradsz, ha el-veted, s tsak a vagy a ki vóltál.

Rút a mi rút ezekkel is. Szép a mi szép tsak úgy is

Ha szer-felett nem ékesűl. Bársony nyerege szamáron

Az éktelen tsínosgatás. – Kerek beszéd s igaz szó

Hijába ferdik a Rigó, nem lessz belőle Hattyú!

D. FÖLDI

*) Ki-gyúlytsa, e hellyett: ki-gyújtsa. Igy javaslotta ugyan ez a Grammaticusunk a Komáromi Társaknak hogy Gyűjteményeket Gyülyteményeknek írják, minthogy az e gyökértől: gyülök, jön. Itéletem szerént hibásan; mert a gyülöktől nem gyülytemény, hanem gyülemény jön; úgy éppen mint a Gyüjtemény ettől a gyökértől gyüjtök. – A Komáromi Társak kéntelenek valának a Gyülyteményt Gyüjteménnyé változtatni, mert azt FÖLDI után és Ő utánnok Gyülyteménynek senki sem olvasta. (Kazinczy)

Forrás: Orpheus. Szűz hava 1790.