(1)
A MEZEI PRÜTSÖK la
Fontainie után.
Nyáron által egy Prütskötske
Énekelt meg-szűnés nélkül;
mord tél bé-lép azonbán,
Hát nints semmi takarmányja
A szegény kis Muzsikásnak,
Mellyel télben tengődhetne.
Mit tsináljon? Ő kóldúlni
Szégyenl menni: de meg-halni
Sem akarna nyomorúlttan.
Gondolkodik: El-megy végre
A Hangyához költsön kérni,
S esküvéssel meg-ígéri
Hogy meg-adja jövő nyáron
A költsönt interessével.
Hogy a Hangya költsön adjon
Az ő-néki nem szokása:
Melly hiábi közt leg-kisebb.
Mondja hát rémítő szóal
A szegény költsön-kérőnek:
Mit tsináltál te a nyáron
Mikor én élést gyűjtöttem,
S még az éjt is nappá tettem?
Felel amaz félénk hanggal:
Én meg-vallom szégyenemre
Éjjel-nappal énekeltem.
„Éjjel-nappal énekeltél?
„Most hát kérlek nossza tántzolj!” –
(2)
A BÉKÁRÓL
La Fontaint szabadon követve.
Eggy szép kövér Ökröt látván a béka,
Be szép Ökör! mondá Nénjeinek;
Be szívemből szeretnék illy nagy lenni!
E szók után kezdé magát fel-fújni,
S a mint feszült hólyagzó bőre,
Nőtt é nagyot? kevélyen kérdezé.
Mondják hogy Nem;
- „Hát most?” – Még most sem.
„Most nézzetek-meg jól!” – Tsak béka vagy még most is,
S tanátslanánk hogy
el-ne rontsd magad.
De nem adván hitelt a büszke béka
Addig fújta magát míg meg-sakadt.
S a mint pukkant, ki-omla béle.
**
Igy jár a ki sorsán felyül héjáz.
Most már sok Gróf merő Hertzegi pompát űz,
S minden Kis-Úr komornyíkokra vagy;
A Burgerség pedig úgy él mint eggy fő-ember.
Még a paraszt Menyetskék-is most már
Módin kapók. – Nem tarthat ez soká!
Oh be-szentül mondták a Régiek:
Addig nyújtózz a meddig lepled ér!
(3)
A RÓKÁRÓL ÉS A HOLLÓRÓL
Eggy éh Holló lopott egykor eggy darab sajtot,
A mellyel eggy nagy fára száll.
Felettébb éhes vólt folyt szájából a nyál;
Midőn eggy vándorló Rókát is arra hajtott
A Szerentse vagy Szerentsétlenség.
Ha éh vólt a Holló, ez is éh vólt ám még! –
Hogy szárnya nints tsak aztat bánta,
mert éh gyomrának szánta
Mindjárt a sajtotskát mihelyt a fához ért.
Hogy azt azért
Gyomrába tsalja-bé minden fortélyt meg-hány,
S illy szókra fakad végre ki:
E szép Madárhoz képest a Páva mi?
S mi a leg-festettbb Publikány?*
Ám tartsa szépnek más a zöldet, sárgát, kéket;
Ám légyen szép a ponceau** s karmazsin,
Tsak paraszt ízlésük betsülik a festéket;
az én szemem előtt leg-szebb a holló-szín.
Én a hízelkedést nem szoktam. – Phoenix vólnál
Ha még é mellett szépen szólnál!
Itt a bolond Madár akarta
Mutatni gyöngy szavát! de ki-tsöszék a fajt,
S azt tsak-hamar a Róka fel-kaparta.
Az el-bámúltt Holló nézi s nagyon sohajt.
De nem gondolt azzal a Róka hogy sohajtott,
Sőt illyen tsúfot űz: Tudd-meg azt jó Madár
Hogy a hízelkedés illy jutalommal jár,
Úgy é hogy tsak meg-ért e letzkém eggy kis sajtot?
**
Az emberek közt is be sok van illy tsalóka
Róka! –
(4)
I. MÁTYÁS KIRÁLYNAK
HÁROM RESTJEI.
Eggy régi szó-beszéd szerént.
Helyes mondás a Rest tsak földnek terhe
Szép példát ád erről egy hajdaní Rege.*
Mátyás Király, mint tréfán kapdosó,
Múlattságból hízlalt eggy házban három Restet.
Egykor a ház történetből ki-gyúl. –
„Jaj ég a ház!” sikólt az eggyik Rest.
Felel a másika: „ki-hordat a Király
Ha kellünk nékie!” – A harmadik haraggal:
„Hogy nem restelt a szátok szólni!” –
Mint ment-ki a dolog? – A három Rest ott égetet.
*
O be sok van még most is illyen rest,
Ki aztat várja tsask fel-tátott szájjal
Hogy sültt galamb repüljön abba bé!
*) Az illyen forma
Mesétskéket Regének nevezik a Régiek. – Jegyzése a Poétának. - - Lásd az I.
Darab. 38adik oldalát.
(5)
A TORMÁBA ESETT FÉREG
Eggy tormához szokott féregnek a tormája
Utolsó fogytán vólt.
Azt látván eggy szomszéd, de mással élő féreg,
Ki akkor é ppen eggy diót martzongatott,
Meg-kínálá hogy abból ene.
Nem én! nem én! felel amaz
Bosszankodó haraggal;
Nékem nem kell a te diód,
Az Isten mentsen-meg,
Én inkább meg-halok, de még sem rágok mást
Tormán kívül.
E szók után indúlt mindjárt tormát keresni
S mind addig tsúszott mászott,
Míg végre újobban tormára kaphatott.
Akkor nagyot sohajt s így szól:
Tsak nints több illyen jó gyökér! –
Innen szoktuk azt már köz-szóba mondani:
Szint ollyan mint a torma-féreg.
**
Ez a letzke néktek szól, kik mindenkor tsak a régi
Ó szokást dítséritek, s minden jobbnak ellenségi
Vagytok, mert a bal ítélet bennetek meg-rögzött már;
S a kakukkal azt tartjátok ti vagytok leg-szebb madár.
Sokszor látjátok m jobb, sőt sokszor helyben hagyjátok
Azt a jobbat, de mivel nem követte Nagy-Apátok,
Igy szóltok: ez élet módja még Apámról szállott rám,
S mi bajom vólt? de miért is lennék böltsebb mint Apám?
Nem versengek: sokban illik az igaz hív Maradéknak
Nagy Atyjoknak nyomdokát el-nem hagyni, s szent szándéknak
Tartom, ha azt tsak a jóba s nem a rosszba követik;
De ha ők meg-átalkodva, a mi jobb azt megvetik;
Már e szem szúró makattság, s már nem dítsérni való;
Mert a rossz mindég tsak rossz lesz, úgy a jó is mindég jó.
GRÓF Id. RÁDAY GEDEON
*) A Madarak között
leg-elevenebb színeik vagynak a Publikánoknak, s némellyikében az itt
elő-számláltt színek feltaláltatnak.
**) Ponceau, veres mák
virág, másképpen király-szín.
Forrás: Orpheus. Szűz
hava 1790.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése