Még gyermekkoromban verseket irkáltam,
A Parnasszus hegyén fel- s alá sétáltam;
Helicon vizéből sokszor hörpentettem,
S Pegazuson ülvén repülni szerettem.
Tsudáltam és gyakran a kilentz Szüzeket,
És akartam vólna tsókolni mellyeket,
De nem mérészlettem; féltem mindenektől,
Szavaktól, szemektől, egész termetektől.
Meg-tetszettem nékik; hívtak simogatván
S tsókjaikkal gyenge ortzám nyomogatván.
Bátorságot kaptam; lassan meg-szerettek,
Midőn a mellyeket tsókoltam, nevettek.
Egy Fattyú járt köztök; nálam még kisebb vólt,
Mindenkor mosolygott, igen keveset szólt;
Szép szagos rózsákat öszve-szedegetett,
Terhes, de nem hosszú, lántzot kötözgetett,
Nem vólt nyila; láttam kötetlen szemeit
Láttam üress, fáklyát nem hordókezeit,
Akkor nem esmértem azt a kis gyermeket, -
Hányt ugyan ő reám tsábító szemeket, -
De én vele szólni akkor szégyenlettem,
Nagyobb gyermek lévén, Amort meg-vetettem.
Tegnap a nyilait reám igazgatta,
érzem, a szivemet tsak-nem hasítgatta;
Ha ruhámról atzél gomb nem függött vólna,
Talám szegény Jóska most eggyet sem szólna.
Mikor én láttalak tegez nélkül jártál,
Kendő nélkül, tudod, bátran kandikáltál:
Most másképp esmerlek! venni életemet
Kivántad, de tetted sebessé szívemet.
Hát bosszút állsz, mivel akkor kevély vóltam,
Veled nem játszodtam, s hozzád nem-is szóltam?
Békélj-meg! a Músák most szüzességeket
Féltik tőlem, s azzal múló szépségeket.
Ha te nem vezérled, Amor, gondolásom
Nem-is kén olvasni ezen rossz írásom.
GRÓF D….. JÓZSEF*
*) Pastores, hedera
crefcentem ornate Poetam, ARcades, invidia rumpantur út ili a Codris!
SZÉPHALMY)
Forrás: Orpheus. Szűz
hava 1790.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése