ERKÖLTSI TÖRVÉNYEK

Szeressed az Istent, mint leg-főbb Alkotót,

Az egész Világnak önként létet adót;

Életedben néki híven imádkozzál,

Rajta kívül másnak soha ne áldozzál.

A jó-tételekben gyors s szorgalmatos légy;

Vigyázz hogy soha-is semmi rosszat ne tégy.

A Jóságot betsüld tsak önnön-magáért;

Útálj minden rútat maga rútságáért.

Jutalom s félelem bűn következése

S az ártatlanságnak lett le-vetkezése:

Ha tsak azért vagy jó, hogy büntetésből félsz,

Úgy már tsak magadnak, s nem az Istennek élsz.

A Jóság magában már elég jutalom,

Mert a végző vége örökös nyúgalom,

A félelem szolgák, s nem fiak vezére

Ez bilints, nem illő Szabadok kezére,

Bóldog ki Istenét szeretve tiszteli,

Szabad szíve rossz helytt mert jóval van teli;

Igazán Isteni tiszteletet a tész,

Kiben tsak jót venni törekedik az ész.

Az emberi Nyelvek bár mint beszéljenek,

Ne gondolj azokkal, jót, vagy rosszt véljenek

Felőled: nem az az ember élte sava,

Nem az e Világnak valóságos java.

Dolgaid mert folytasd ámbár vígyázással,

Kötelességedben ne élj hibázással,

Sokszor még is érhet a jó helyett rossz hír-,

Mert a bársonyra-is rá tseppenhet a zsír.

Kórmányja éltednek az Isten félelme

Lévén, melletted lesz mindég szent védelme,

mert a ki reményjét ő benne helyhezti,

Végső szerentséjét soha el-nem veszti.

Őrizd inkább Lelked világi nevednél

Ez leg-féltőbb kintsed lévén mindenednél;

Olly tisztán tartsad azt, hogy ha vissza-kéri,

az, a ki adta vólt Menny legyen a béri.

Sok emberek között élvén é világot,

Tövis-kóró közzé ne-hintsd a virágot:

Ne véttsél senkinek; de abban szemes légy

Szoros barátsági kötést hogy kivel tégy.

Illendően betsüld a jókat, s szeressed,

Sajnáld az ügyetlen gyengét, s meg nevessed:

Meg-útálni embert, embernek nem lehet,

Szánja Sorsát, ha más jót véle nem tehet.

Mert vedd gondolóra, s szálljál a szívedbe,

Másnál ha elmésb vagy; a te értékedbe

Vólt é helyheztetve hogy ollyanná lettél?

Ingyen kegyelemből a ki mindent vettél.

Előre nézz, s vigyázz, midőn nagyobbakkal

Beszélsz; szólj elmésen hozzád hasonlókkal;

Egyenes hűséget viselj barátodhoz,

S szelídséget kitsiny, nagyhoz, s nyomattakhoz.

Saját Királyodat s földed fejedelmét,

Mint kedves Hazádnak eggyik fő védelmét

Tiszteljed, s szeressed fedhetetlen szívvel,

Hazfihoz illő indúlattal, hívvel.

El-aléltt nyomorgó, sínlő szegényeket,

Mint te sajátidat segítsed ezeket.

Tsak magadért éppen ne légy teremtetve,

Éljen más is, tőled elevenítetve.

Kettős szívet ne tarts színesség nélkül élj,

A színes baráttól mint a bűntől úgy félj,

A szád meg-eggyező légyen a szíveddel

Szavaidat soha ne-pótold hiteddel,

El-kerüld szemesen az ollyan helyeket

Remitőüeknek, hívnek a mellyeket,

Sok ártatlan Lelkek kik miatt vesztek már

Ottan múlatozni következhető kár.

Légyen eggy fő gondod földi szegényekre,

Náladnál nyomottabb sorsú emberekre.

Bóldogítsad őket minden javaiddal,

S ne keserítsed-meg sértő szavaiddal.

Ez mindenik néked Atyádfia s Véred,

Testvéred, s barátod: ha annak esméred.

Esmérd annak, érte örök jutalom ér,

Mulandó az tőled, a miből ő részt kér.

Te hozzád be-térő útazot s idegent

Láss baráti szívvel, tégy véle jót mindent,

Házadnál olly betsben légyen ő személye,

Idegen helyet lenni magát hogy ne-vélje.

El-kerülj zürzavart, s háborúságokat,

Mint hozzád nem illő alatsonyságokat

A józan elmével ezek ellenkeznek,

S Eggy jól-rendeltt szívbe soha nem férkeznek.

Kerülj minden józan elmét rontó férget

Mint elmét epesztő, s Lelket vesztő mérget,

Ne igyekezz lenni soha mást bosszantó,

Atyafi s baráti köteleket bontó.

Rendeld szolgaidnak Sorsát tűrhetövé,

Köszönd hogy ő tiéd, nem te vagy az övé;

A szomorú eset okozta ezeket,

Emberek szolgálják hogy az embereket.

Neked ha hogy Lyányod, avagy fiad lészen,

A bölts Isten azok Atyjokká ha tészen,

Örülj; de reszkesd is e kötelességet

Mint nagy számadásra vonzó kezességet,

Dolog a Lányokat s fiakat nevelni,

Ember-korra gyenge-vóltokból emelni,

Addig pedig Atyjok a szám-adó szolga,

Ki ha nem jól számol, nehéz lesz a dolga.

Igyekezz azért hát hogy jól nevelhessed

Magzatid, példáddal jóra vezérlhetted,

Kérjed mind szüntelen az Isten kegyelmét

Neked is Nékik is adja szent Segelmét.

Elsőben is rendbe jóba szedjed szívét,

Hogy belé ne lője a bűn maga ívét,

Az elme gyakorlás, s test rendbe szedése,

A nevelés másod rend következése

Inkább oktasd őket a jó-szívűségre,

Mint világi egyéb más minémüségre,

Kik Lélek kárával testet ékesítnek,

Mind Testet, mind Lelket veszítni segítnek.

Apróbb idejekben RETTEGVE féljenek,*

Ifjúságokban félve szeressenek:

Ember korra kelvén a végső vénségig,

Félve szeressenek, s tiszteljenek végig.

Kisded idejekben azért Mesterek légy,

Ifjú korokban Atyai nevet végy:

Emberek ha lesznek, légy Atyjok, s barátok,

Úgy mind rájok, mind rád, áldás száll, nem átok.

Sorsodon ne törődj, bízd azt Istenedre,

A ki híven vigyáz reád s mindenedre,

Akarmelly történet ér, bátor szívvel légy,

Ártatlanságodban erőt, s biztatást végy.

Sok bajt sopánkodva viselni még rosszabb,

Sok gyötrelem eggynek rövid, másnak hosszabb,

A bátor, s szenvedni-tudó vidám elme;

Sokat el-győz, a melly másnak veszedelme.

EPAMINONDAS.*

*) Egy Barátja az ezt írtt Confiliáriusnak, ki-törlötte igaz nevét kéz-írásom alól, s ezt a nevet írta alá. Engedtem kívánságának, s meg-hagytam esmeretlenebb nevét. – Hogy a Vers sok esztendőkkel íródott ez-előtt, azt kiki láthatja, világosan mutatja azt a Stoicufi Principiumoknak a nem Stoicufiakkal való öszve-zavarása.

SZÉPHALMY.

Forrás: Orpheus. Szűz hava 1790.