Rudoiphi Carolinának
Német Verse szerént.
Szabadon követve.
Mosolyogván ült a Páston
Eggy szelíd kis violátska,
S nem visgálódgata széllyel;
Ha reá meresztett szemmel,
Néznek é kis töltségére?
S vagynak é sok tisztelői?
Közel hozzá nagy kevélyen
Eggy nagy Rósa-bokor állott,
S így szólítja-meg szegénykét:
Te kis törpe tsemetétske!
Tám azt tartod, tám azt véled,
Hogy illy víg vagy, s igy mosolygasz,
Hogy e völgybe te kivüled
Több virág nints ki-virítva,
S tsak te magad vagy virág szál?
Hogy van eggy kis jó szagotskád,
Ne talám te abba bízva
Lettél illyen büszkévé,
S illy kevélyen, mosolygóvá?
Hidd-el, hidd-el, alig tűnöl
A leg-visgálódóbb szemnek
Pillantjába: Engem nézzél,
Nézd mint jőnek mindenünnen,
Nézésemre, s mint tsudályáj
Ki-terjesztett szép Rósáim,
És az itt el-szórt virágok
Mint tisztelnek mint Királynét. –
Ezen dölyfös kérkedésre,
A kis törpe Violátska
Édesden mosolydogála
S kis töltsére el-hintette
Szív frissítő szép illatját.
Igy szól osztán a kevélynek;
Én sorsommal meg-elégszem,
Tsak maradjak víg kedv mellett
Ártatlan jó violátska:
S ámbár gyengyébb illatotskám
Nagyon messze nem terjedhet,
S nagy mellyéket bé-nem tölthet:
Tág lessz nékem e kis környék,
Ha bé-tölti illatotskám,
S vagoyk itt kis violátska
Ollyan, mint eggy kis Királyné.
Jól tudom, hogy szebb vagy nálam.
S bővebb illattal bé-tolthedd
A vidéket: A kis méhek
Még-is szint úgy rám-is szállnak
Mint te-rád és szint úgy szívnak
Édes mézet kis tsészémből;
S ha valamelly szép Szűz ollykor
A pázsitra mellém-dől le,
S le-szakasztván száratskámról,
Kezd szaglálni sohajtgatva,
S a mint szaglál (ne irígyeld)
Még szépnek-is nevez engem,
Nem tsak nevez, de tart annak.
Ujr aosztán fel-sohajtván
Buzgón néz fel az egekre
S így szól, a mint tart kezébe:
Áldott, áldott légy Teremtőm!
Ki e kis virágotskát-is,
Mint a Rózsát teremtetted,
S meg-áldottad szép illattal.
Hidd-el, szomszéd, a Természet
Mindent böltsen tud rendelni,
Téged böltsen tett pompássá
Engem böltsen tett törpévé:
Kérlek ezen az Osztályon
Nyúgodjunk-meg mind a ketten.
**
Vajha, vajha minden ember
Mint ez a kis Violátska,
Ollyan módon gondolkozna,
S osztott sorsán meg-nyúgodna,
S a máséra nem vágyódna!
Bóldog vólna minden Ember:
Éppen ollyan bóldog vólna,
Mint ez a kis Violátska.
Oh hát! kivált Alsóbb Rendek:
Mindenkori példátokra
Légyen e kis Violátska.
GRÓF Id. RÁDAY GEDEON
Forrás: Orpheus.
Oroszlán-hava 1790.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése