Új fergeteg kél ellened, ó Hajó!
S készül az álnok síkra taszítani;
Jaj, it mivelsz? térj, kérlek, ismét
Hajdani hív ki-kötőd keblébe.
Nem látod é mint ingadoz a kevély
Árbotz? s az el-törtt kar-fa miként retseg?
Nem ill’nek illy kétséges úthoz
Bomladozó kötelékid. –
Nints ép vitorlád, nintsenek Istenid,
Kikhez segédért bízva kiálts megint:
Ámbátor, erdők leg-nemesbbik
Gyermeke, nagyra-vonúltt Fenyő, te,
Kérkedve hányod esmeretes neved
S fő származásod. A remegő Hajós
Nem bízik a festett falakban;
Ójjd magad a dühösültt szelektől!
Tsüggedve sírtam annyiszor a kiért,
De a kit épen láttam agyarkodó
Örvényiből mindég, ki-kelni,
Ah! mikor érsz ki-kötődbe vissza!
KAZINCZY FERENTZ
Nints épség levegő vásznaidon, s kiket
Védelmezre kiálts nintsenek Istenid,
Ámbár Pontafi termés
Ámbár régi fenyő-fa légy,
S hirdessd nagy nevedet s fő nevedet! Hiszen
A Révészt, ha szemes, tzifra hajóiban
Nem bízik; te ha tsúf nem
Kivánsz lenni magadra jól –
Vígyázz! – Érted elég únalom érte már,
S most több gondok ölik szívemet újolag,
E tenger veszedelmes
Örvényit s szigetét kerüld!
VIRÁG BENEDEK
Forrás: Orpheus.
Oroszlán-hava 1790.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése