Erzsébethnek neve napjára*

Erzsébet! ha neved nyárban esett vólna,

Ságárival a Nap néked meg-hódolna;

Örömre derülne Egernek tájéka,

Új fénybe borúlna Erzsébeth hajléka.

Most, midőn el-hagyta előbbi járását,

S Nyilas jegye felé vette útázását,

Mást nem tehet, hanem a telet enyhíti,

S a mennyire lehet napodat szépíti. –

Ó ha én Nap vólnék! téli karikámat

El-mellőzvén, futnám tavaszi pályámat;

Városunkra vidám világot hintenék,

Tsendes lak-helyjedre öröm-fényt öntenék.

Ablakodon általsúgárom bé-hatna,

Jétszodozva majd itt, majd amott múlatna.

Majd szemeid tüzét, majd rózsa színedet

Tsókolná, s azonban meg-lopná kebledet,

S enyelgene, míglen a nap-est el-jőne,

S Utolsó sugárom a szívedre jőne. –

D. …

*) Nyomorúltt Név-nap köszöntök, dongó Rhytmisták, mint mondatok ennek a szép darabnak olvasása után? El-sárgúltok! O némúljatok-meg már valaha! vagy, ha lehet, kövessétek ezt a kedves Poétát.

SZÉPHALMY.

Forrás: Orpheus. Szűz hava 1790.