Ki szeretné az életet
Ha Reménység nem lenne?
Mit tsinálna a Szeretet
Ha e nem vólna benne.
A Raboknak e lágyitja,
Szorító vas lántzait,
A Hajósnak ez inditja
Útra, törtt tsólnakjait.
A mély tömlötz setét alját
E teszi világosnak,
A Beteg vas derekalját
Lágynak s nyúgodalmasnak.
A szomorú szív bánatját
Ez lassan el-oszlatja:
A könnyes szem bús harmatját
Jobb kézzel szárítgatja.
Hány szomorúltt, hány szegénynek
Folyna naponkénkt vére,
Ha fénye eggy jobb Reménynek
Nem sütne bús lelkére?
Hány Szerelmes, búsúlttában,
Választott vólna halált,
Midőn végső órájában
Még reménységet talált?
Jó Reménység! életemben
Reá már hányszor szedtél!
Rózsa hellyett kis kertemben
Mennyi tövist ültettél
Még-is, ah! mert tsak szeretném
El-érni fel-tételem,
Felőled fel-nem tehetném
Hogy még jól ne tégy velem!
SZENT-JÓBI SZABÓ LÁSZLÓ*
*) Elébb a Váradi Kir.
Norm. Oskolánál, azután a Nagy Bányai Gymnasiumnál Professor. Most
Törvényt-tanúló, született Otományban Vihar Vármegyében.
Forrás: Orpheus.
Oroszlán-hava 1790.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése