2020. febr. 17.

A MÁPES MENTSÉGE*



Jó Mápes, e gyönyörű dalban mért hazudtál?
Hogy szép verset írni tsak részeg fővel tudtál.
Bizony akkor valamelly Papra haragudtál:
A ki jól élt, mikor te éhen s szomjan aludtál.

Én úgy vélném hogy soha józanabb sem vóltál,
Mint a mikor a Korsmán tréfából meghóltál
De meséd szép tzéljait nem értöknek szóltál
S nálok torkot gyúllasztál inkább, mint sem óltál.

A józanság egyedül Vers-szerzők vezére,
melly a földről fel-emel egek mellyékére,
Kevés bort tölt  a józan, sokkal több vizére,
A mikor más Tokait futtat gégéjére.

Tehettségéről szokás kit kit meg-dítsérni,
Kukkot sem tud a budgyant, nem hogy verset írni,
S mit is lehet olly botlós lábúról igírni?
Kit ha részeg, gyermek is meg-tud könnyen bírni.

A józan a részegest mindenben előzi
Mert fejében nem kereng a bé-nyelt bor gőzi,
Elméjében verseit addig s addig főzi
Míg Máróhoz közelít, s Násót néha győzi.

Ollykor a józannál sints a vers mindég készen,
De elméje tsak hamar ki-derűl egészen,
Melly ha el-ragadtatik, s józan részeg lészen,
Phoebus belé bé-rohan, és tsudákat tészen.

Én Mápes e Kortsma-Dalt illyenképpen értem,
Mellynek könnyű folyását nem tsak megditsértem
Hanem Deák lábait Magyar fülhöz mértem,
Nyertes! ha tsak árnyékként szépségét el-értem.

N.Y.

*) Hogy Mápes olly részeséges nem vólt, mint a minéműnek a fellyebb ítt verseiből lehetne gondolni, ki-tetszik az inden több munkáiból. És így a fordított verseket inkább gunyoló verseknek lehet tartani az akkori időre. (N. Y.)
Forrás: Orpheus. Oroszlán-hava 1790.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése