A KERT

Én az öröm hellye vagyok,

S Gyönyörüség Temploma:

Itt nem éget, ha bár ragyog,

Az arany Nap súgára.

Gyenge Zephyr lebefése

Árnyékomban hívesít,

Ugró kúrak kövellése

Zöld pázsintot nedvesít.

Mesterséges keringéssel

Gyengén tsörg a folyamot,

Tiszta habja vig szökéssel

Hint virágra harmatot.

Ti érzékeny szelíd Lelkek,

Kebelembe szökjetek;

Itt ujjúlást s kedvet leltek

Itt lessz nyugvó hellyetek.

Grátziáknak itt áldoznak

A kik őket tisztelik;

Kik könnyökben áradoznak

Könnyebségeket lelik.

Nem fáj itten a fájdalom;

Édes a keserüség;

Nem únalmas az únalom;

Szelíd az eggyügyüség.

 A szomorúk bús nyögése

S szív-keserve itt el-vesz;

Virításom enyelgése

Fájdalmokon erőt vesz.

Gyászos Lelkek, fájdalmatok

(Jertek ide) lágyítom.

Árnyékimban múlassatok

Könnyetek el-szárítom.

A Bajnoki kemény szívek

Itt kegyesre lágyúlnak;

Az érzékeny gyenge szívek

Gyönyörködve ujjúlnak.

A friss vizek folyamati

Melly szabadon omlanak,

Böltselkedők gondolati

Itt olly könnyen nyillanak.

A Tudósok nyúgodalmát

Hűs árnyékom fedezi:

El-felejti itt siralmát

A ki  könnyit öntözi

Jertek ide meg-ujjúlni!

Itt gondolatok meg-enyhül,

Ortzátokról el-fog múlni

Izzadástok ezentül.

A nemes szívek tüzeket

Ezen hellyett nevelik,

Itten érzik bilintseket

A kik egymást szívelik.

Régi édes szerelmeket

Itt nyögik az Öregek,

Itt ujjítják erejeket

Az el-gyengültt Betegek.

Kit Várastól el-távoztat

A tsendesség szerelme,

Ezen hellyen múlatozhat

Itt lessz nyúgott élelme.

Ezerképpen illatoznak

Flóra színes magzati,

Szint nehezen várakoznak

Hogy szaggassa valaki.

Szökve futnak a pataknak

Tiszta habos vizei;

Az Embernek példát adnak

Hogyan folynak idei.

Az ártatlan gyönyörűség

Itt leg-inkább illatoz;

Mézzel színleltt keserűség

Melly városban múlatoz.

Innét kaján szemeivel

Távol van az Irígység;

Ki küszködik ügyeivel

Jöjjön! itt a segítség.

A terhelttek enyhüléssel

Itt oszlatják gondokat,

Járják busongó lépésssel

Az árnyékos bóltokat.

A Szépségnek remekjei

Itt hevítik magokat,

A kert hímes tsélédjei

Hintik rájok szagokat.

Gyenge kezek itt violát

Amott szeg főtt szaggatnak,

Nárcissussal szép tulipát

Bokrétába raggatnak.

Szil és Hárs-fa nagy sorokkal

El-rendelve vagynak itt,

Terepélyes nagy ágokkal

Szegik a Nap súgárit.

Itt a Cyprus rendes ága

Vig örömet neveltet,

Ott az Oszlop magassága

Vídúlással legeltet.

Az út tömlős tsavargása

E hellyeken be mi szép!

A zöld pázsint virítása

Szemeinknek kedves kép.

A zöldellő borostyánra

Vallyon ki né ürölne?

Itten Phyllis bizonyára

Újj álomba merülne.

FEHÉR GYÖRGY

Forrás: Orpheus. Oroszlán-hava 1790.