HÁROM PRÓBÁI A TELEMACHUS KEZDETÉNEK

I.

Négy sorú Stróphákban

Hogy Ulyszesétől történt el-válása,

Nem szűnt Calypszónak azólta sírása;

Ugyan egymást éri sűrű sóhajtása;

El-ment Ulysszese, nints vígasztalása.

Szomorúan hallgat búr barlangja tája

Nem zeng szép nótákkal, mint másszor, szép szája;

Lankadttan tsügg, s éppen bé-eset Ortzája,

Nymphái nem mernek szólni is hozzája.

Gyakran tsak egyedül, hogy vidúlást végyen

A virágos pástra sétálni ki-mégyen

Mert itt a fű, akar melly idő táj légyen

Bimbókat nyit, s nem fél hogy a dér kárt tégyen.

Nints itt a mord ősznek semmi tehettsége

Nem húll-el, mint másutt, a fák ékessége

Hanem az időknek drága szelídsége

Mindég tart, nints soha a Tavasznak vége.

Te sem hogy e kies helyek nyájassága

Vidítná Calypszot, sőt szomorúsága

Nő, eszébe jutván régi mulattsága,

És Ulysszesének kedves társasága.

Óh, úgy mond, mikor még itt lakott mellettem,

E tájra Ulysszest, be sokat vezettem,

E fa alatt véle mennyit ebédlettem?

Be sokat múlattunk,b e sokat nevettem.

2.

Két sorú Versekben

A miólta Ulysszes el-ment, Calypszó az álta

Vígasztalhatatlan vólt, sírt, keserget, s minthogy hólta.

Néki mint Isten Asszonnynak nem történhet soha is.

Nőt szivének epedése, nőt keserve azzal is.

Nem zeng bezzeg éneket másszor meg-sem szűnő szája.

Szomorúan hallgat bús barlangjának minden tája

El-keseredett Nymphái szánakozva néznek rá,

Szánják, de eggy szót sem mernek még tsak szólni is hozzá.

Gyakran maga egyedül, hogy eggy kis frissülést végyen

Az virággal bé-borúltt pástra ki-mégyen

Mert a drága ki-keletnek jóvóltából ott a föld,

Meg-változhatatlanúl mindég nyájas mindég zöld.

De nem hogy e szép helyek, Calypszónak: szomorúságát,

Enyhítették vólna, sőt Ulysszesnek társaságát,

Régi nyájas társaságát csak eszébe juttatták,

És Ulysszest emlegették minden füvek minden fák.

Sokszor mozdúlatlanúl helyben a tengernél állott

A Part szélén, mellyre bőv könnye sűrű zajjal szállott.

Mindég arra az óldalra nézett, s nézni meg-nem szűnt,

A hol Ulysszes hajója vitorlaival el-tűnt.

Hát egyszersmind a mint néz, látja eggy eltört Hajónak

Széllyell ment darabjait, a part felé úszkálónak.

Itten szeéllyel szórt deszkákat, amott kormányt, s Árbotz-fát

Más helytt Evedzőként úszni, más helytt köteleket lát.

3.

Hexameterekben

Nem tuda bújában vigasztaltatni Calypszo,

A miólta kies szigetét oda hagyta Ulysszes,

S nagy terhére vala hogy meg-nem halhata mint más.

Vig dallal nem zenge bezeg bús Lák-helye, sőt őt,

Még maga Nymphái sem merték kérdeni mért bús?

Többire tsak egyedűl sétálgata a ki-virágzott

Pázsitokon, mivel ott az örök ki-kelet soha sem szűn

A pástot sok ezer színnel ki-ruházni; de nem hogy

E gyönyörű helyek abba hagyatták vólna kesesrvét;

Sőt szomorú képben hozták tsak vissza Ulyssest,

A kivel ott, maga kedve szerént nyájaskoda hajdan. (a)

GRÓF Id. RÁDAY GEDEON

*) Ezen versek, és a két első Próbák is nem azon okból írattattak, hogy tovább is folytattassanak, hanem tsak, hogy példái légyenek annak, vallyon mellyik vers neme leg-alkalmatosabb arra, hogy a fordítás mentől rövidebb légyen.

Forrás: Orpheus. Oroszlán-hava 1790.