- Tompa Lászlónak –
Ott él vöröslő sziklafényben:
örökre sajgó sziklaseb.
Erdők csillagmohos csodája
sohase volt rejtelmesebb.
(Dárdájával tán itt kutatta
a föld szívét egy ős titán
s a bűn helyén bilincses átok
maradt a bősz döfés után.)
Vize egy zengő pillanatra
a fényre néha felbuzog, -
de börtönébe visszarejlik
az alvilági máguszok…
Szeretnék Podságára menni,
mikor a nyár nagyon nevet.
Patakparton meglátogatnám
titokzatos testvéremet.
Pihentető kövére dűlve
várnám, míg jő a szent varázs
s a rejtett földalatti jelre
Felcseng a boldog buggyanás.
Meghallgatnám a vallomását,
a vívódást, amely örök.
S magam sorsát is szánva, szánnám,
ha börtönözve búg s hörög.
Forrás: Napkelet 4. évf. 4. sz. 1926. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése