Víg hajnal jár az égen
Fürdötten friss vizekben,
Aranyló szép hajáról
Hűs harmat hull a földre,
A lenge lombok ágán
Rigók reggelt dalolnak,
Daluknak hangja édes,
Szerelmes, andalító.
Szép szőke kis leányka,
Hallod mi szép az ének?
A hajnal is csodálja,
S pirul a halk gyönyörtől,
Jer, édes, és karolj át,
Nem láthat senki minket,
Csak a szerelmes ég tán
S az énekes madárkák.
S ajkamra elpirultan,
Szemérmes hunyt szemekkel,
Mint harmatját a hajnal,
Hullasd le enyhe csókod.
Forrás: Napkelet 4. évf. 3. sz. 1926. március
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése