Van-e még hite letiport népnek?
A döbbenettől elnémult ajkon
Támad-e daccal új magyar ének?
Uram, a mélyből zendül-e zsoltár
Hálaadással, hogy hű népednek
Gondviselője újra te voltál?
Zúg-e viharként diadalének
Havas bércektől kéklő vizekig,
Hogy vége szakadt a magyar éjnek?
Már hallom, sokszor fülembe csendül
Álmatlan éjek kéklő hajnalán,
Mikor szobámban fátyolos csend ül.
Már hallom sokszor, hogy zengő dalban
Valahol távol, milliók ajkán
Száll föl az égre diadaldallam.
Messze morajló ősmagyar orkán,
Jövőnk éneke száll le a völgyre,
S tüzek gyúlnak ki a hegyek ormán.
Mint fáradt őrszem, a hajnalt várom,
S várom a zúgó, boldogan síró
Viharszületést ott a határon!
Forrás: Napkelet 4. évf. 5. sz. 1926. május
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése