(Az első magyar
költőnő)
Olyan volt, mint a többi asszony:
Tűrő, törékeny, szenvedő –
Csak lelke szólt más, tisztább hangon,
S megfogta bűvös, szent erő…
Csak lelke volt más, - halk, zenélő,
Beszédes hárfa: bús, örök,
Szívébe – rejtett szenvedéstől, -
zengő madárka költözött…
Mint párja vesztett őzünőke,
Bolyongott berken, bokron át –
Szerelmi tűzben perzselődve,
Kereste hűtlen bajnokát…
Járt itt is – omló könnytavának
Vizén suhant el gyors hajón –
Az első, égő, női bánat
Itt sírt dalokba jajgatón…
Ózd, 1925.
Forrás: Napkelet 4. évf.
1. sz. 1926. január
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése