Barna kéregvértű, büszke tölgyek zúgtak
vad scytha-fülébe furcsa dalokat.
Verecke tetején bíbor-tüzek égtek
s Latorca vizében alkony-árnyak úsztak.
A part fölött állt, mint bronzból öntött bálvány
s bámult az Ígéret-völgy felé Kusid.
Hosszú kelevéze az új földbe mélyedt –
S vígan lobbant a toll hód-süvege szárnyán.
Latorca ágyából ezüst-köd gomolygott –
S a túlparton halkan megrezzent a cserje:
kékszemű szláv leány merített a vízből,
méla dalt dúdolt és Kusidra mosolygott…
Forrás: Napkelet 4. évf. 2. sz. 1926. február
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése