Új kikelet, új álmok, új hitek.
Újult erővel újra építek
zavarosan kavargó vizek sodra
fölé bízó, reményes áhítat
malasztjából egetverő magosra
új hidat.
A sóhajos, bús, remegő sorok,
miknek tövéhez gyakran vér csorog:
lábai lengő, karcsú, könnyű hídnak
s a rímek, miket könnyek gyöngye vet
s mik sort ölelnek, csókra csengve hívnak:
hídívek.
Mindig dalokkal zengve zengeni
s a tiszta légben lengve lengeni
fog majd, míg rajta lábad diadalban
büszkén, nesz nélkül, csöndben, álmatag
az örök halhatatlanságba halkan
áthalad.
Forrás: Napkelet 4. évf. 3. sz. 1926. március
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése