Szőlővirág, nektárt adó,
Te mégse vagy hivalkodó;
Szerényen megvonod magad,
Zöld sátrad mentől gazdagabb.
Udvarnokod nem adta rád
A színek égő bíborát;
Ha néha tán kikandikálsz,
Kopott fakó ruhában állsz.
Sok azt se tudja, aki lát,
Virág vagy-é, szőlővirág?
Nem sejti, hogy kis csillagid
Ölében mily varázs lakik.
De én tudom, szőlővirág,
Ott szunnyad benned egy világ,
A mámor rózsaszín ködét
Látom borulni már föléd.
Rózsás ködben tündér-sereg
Kacagva, játszva incseleg,
Fátyoltáncban karcsú derék
Lebben, suhan, száll, mint a lég.
Dalt, olvatag, lágy fuvolán
Zokogtat itt egy méla lány;
Komoly szemében könny remeg,
Csodás dal és csodás szemek.
De nézd amott a rút manót,
Rossz bőgőn rángat érc-vonót,
S fuvolaszó, tánc és mosoly
Riadtan szerteszétfoszol.
(1925.)
Forrás: Napkelet 4. évf. 5. sz. 1926. május
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése