Süvöltve zúgta át a partot, -
s előbb a fűzek lombjain dúlt,
aztán merészen jobbra tartott:
a szél rabolni, lopni indult…
Vibrálva ömlött át a légen
a csendes alkony lágy aranyja,
s két felleg úszkált fenn az égen:
egy játszi gyermek és az anyja.
A szél kacagva nézte őket,
rengett a párás lég alatta,
majd átszelé a zöld mezőket
s a gyermeket, jaj, elragadta.
A gyermek anyja összeomlott,
s míg mardosá kín, hamvazá por
a könnye búsan földre bomlott –
s a könnye: fáradt esti zápor.
Forrás: Napkelet 4. évf. 5. sz. 1926. május
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése