A lomb egymáson áthajolt.
a kis padon kilestük halk neszét,
Mert néha nem titok a lomb-beszéd…
Ezüst sugárt szitált a hold.
A lomb-szitán a fényszilánk,
Mint csipkekendő hullt le ránk.
Incselkedőn a fürge szél
A csipkekendőt megcibálta.
Mint millió ezüst bogárka
Futott a fény a fűbe szét.
A gyönge harmat gyáva gyöngye
Megreszketett a fényözönbe…
- Lebegve szállt a légen át
Szelíd szerelmi szerenád…
Forrás: Napkelet 4. évf. 3. sz. 1926. március
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése