Bükkök smaragd színét erezve fent
az első pár vörös folt megjelent.
Állunk. Kezedben késő kék virág.
Azt mondod: - Ősz. Az első őszi fák.
Én azt mondom: - Vér. Vérfoltos vadon.
Elhullt a nyár a nagy vadászaton.
Amerre vitte buggyanó sebét,
bíboros vére freccsent szerteszét.
Ahol a nyom-vesztő bozóthoz ért,
hogy tékozolta, nézd a drága vért.
S míg vérnyomán vad szél-kopó csahol,
hörögve összeroskad valahol.
Forrás: Napkelet 4. évf. 4. sz. 1926. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése