Ha trónussal, koronákkal
Kinált volna meg a
végzet:
Hogy magyarnak szült az anyád,
Tudom, hogy el nem
cseréled.
Hogy ha világ-birodalmak
Czivodnának bölcsőd
felett:
Te büszke vagy, hogy az Alföld
Magáénak nevezhetett.
Szellemeddel beragyogtad
A végtelen mindenséget,
S hogy mint magyar éltél, haltál:
Ez legnagyobb
dicsőséged.
S most, az Isten trónja
mellett,
Szent harczodat tovább vivod:
Nem találjuk, ezért üres
Erdély földjén, földi
sirod.
Erdélyország, édes
hazám,
Szabad voltál, szabad
leszesz:
Értted élni, értted halni:
Méltó voltál –
Petőfihez!
Forrás: Petőfi a magyar
költők lantján – Versek Petőfiről -
Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros
Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése