Elő-elő veszem,
S olvasom versedet.
Belőle búsulok,
Belőle nevetek.
Az pedig csak hagyján,
Amikor búsulok;
Akárhogy fáj, azért
Könnyet nem hullatok.
Hanem ha jó kedved
Szikráin nevetek:
Előttem a szép mult, -
S könnyeim peregnek.
Forrás: Petőfi a magyar
költők lantján – Versek Petőfiről -
Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros
Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése