2018. máj. 31.

Zalár József (1825-1914): Béranger és Petőfi (1857.)




Nem hozzád szólok, magas palota!
Nem értenél te engemet.
Alacsony kunyhó a szív temploma,
Csak itt ül a szív ünnepet.
Ide térek be, hol a szeretetnek
És szerelemnek népe jól fogad…
Béranger és Petőfi itt születtek,
Zengjük dalaikat!

Multján mereng a palota csupán,
Ti csak merengtek paloták!
Míg az egeknek felsőbb oldalán
A jövő gyujtja csillagát.
E csillag rémes üstökös tinéktek,
De a kunyhókban áldott, drága nap…
Béranger és Petőfi itt születtek,
Zengjük dalaikat!

Kezetekben volt a világ soká
S ti csak játszottatok vele.
Ha a nép sorsát elpanaszolá,
Azt mondátok: van kenyere!
„Nemcsak kenyér kell ám az embereknek!”
Zúg a kunyhókban a nemes harag…
Béranger és Petőfi itt születtek:
Zengjük dalaikat!

Oh nép, reményem boldog nemzete!
Mert azzá lész, az a jövőd, -
Ne félj a sorstól, bármily fekete,
Hisz van szived, hisz van erőd.
A palotákban másként énekelnek,
De te, kunyhó, harsogd túl azokat!
Béranger és Petőfi itt születtek:
Zengjük dalaikat!

Forrás: Petőfi a magyar költők lantján – Versek Petőfiről -  Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése