Nem hozzád szólok, magas
palota!
Nem értenél te engemet.
Alacsony kunyhó a szív
temploma,
Csak itt ül a szív
ünnepet.
Ide térek be, hol a
szeretetnek
És szerelemnek népe jól
fogad…
Béranger és Petőfi itt
születtek,
Zengjük dalaikat!
Multján mereng a palota
csupán,
Ti csak merengtek
paloták!
Míg az egeknek felsőbb
oldalán
A jövő gyujtja
csillagát.
E csillag rémes üstökös
tinéktek,
De a kunyhókban áldott,
drága nap…
Béranger és Petőfi itt
születtek,
Zengjük dalaikat!
Kezetekben volt a világ
soká
S ti csak játszottatok
vele.
Ha a nép sorsát
elpanaszolá,
Azt mondátok: van
kenyere!
„Nemcsak kenyér kell ám
az embereknek!”
Zúg a kunyhókban a nemes
harag…
Béranger és Petőfi itt
születtek:
Zengjük dalaikat!
Oh nép, reményem boldog
nemzete!
Mert azzá lész, az a
jövőd, -
Ne félj a sorstól,
bármily fekete,
Hisz van szived, hisz
van erőd.
A palotákban másként
énekelnek,
De te, kunyhó, harsogd
túl azokat!
Béranger és Petőfi itt
születtek:
Zengjük dalaikat!
Forrás: Petőfi a magyar
költők lantján – Versek Petőfiről -
Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros
Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése