Luby Sándor (1855-1905): Petőfiről

Az a szoba, mai állapotában, a melyben Petőfi született - Pörge Gergely rajza 1909.

Szegényes házban ringott bölcseje,

Selyempárnában nem pihent feje,

Arany, gyémánt nem csillogott reája,

Csak anyaszem s a puszták délibábja.

S hogy a gyermekből büszke ifjú lett,

A „sorsharag” zúgott feje felett.

Kenyere száraz s kőbül volt az ágya,

Nyomor volt a leghűségesb barátja.

De a lelke kincsekkel volt tele,

Jól tudta ezt, s ezért nem csüggede.

Bátran haladt rögös utján előre,

Amig végre király leve belőle!

Költő-király, akinek homlokát

Babér-korona büszkén fogja át,

S kinek trónja fönnáll örök időkre,

Mert a szivek mélyébe van benőve!

Forrás: Petőfi a magyar költők lantján – Versek Petőfiről -  Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása