Szobrának leleplezése
alkalmából.
„Szabadság, Szerelem”
Legyen e nap a
lelkesedés napja,
A diadal, az öröm
ünnepe!
Im, köztünk áll a nagy
költő alakja
S örök tanuságul a mult
vele.
Mint, hogyha szárnyát a
fény összekapja
S felhőkön villog át
tekintete.
Való is, álom is. A
tenger-árnyból
Szelleme az, mely
felcsapkod s kilángol.
Oh tüneményes, szilaj,
büszke szellem,
Fölöttünk fénylő, mint
az ideál! –
Látunk reszketni fenn a
végtelenben
Szikrázó csillagok
sugárinál –
Egyedül, magán,
utólérhetetlen
és mégis közelebb
mindannyinál,
Osztozzék fényeden a
föld, az ég,
Meleged mindörökre a –
miénk!
Még ott látjuk a zord sivatagot,
Melyen át inség, nyomor
vert keresztül,
De hirtelen – mily változás
az ott?
A tájon langy-fuvalmak
árja rezdül,
Búgnak beszédes, csacska
patakok,
Milljó madárnak bűvös
dala zendül,
S pezsdül, bimbózik az
egész tavasz
Egyetlen hangra… Lantod
hangja az!
Ti dalok, lánglelkének
alkotási,
Ti csodálatos, örök
énekek!
Harcznak dicső, munkának
óriási,
Mit érttünk, e hazáért
tettetek;
Nem is dalok – a század
katonái,
Megannyi tárogató,
fegyverek,
Mert a mi áttündöklik
azokon,
Csak félig bűbáj, félig:
hatalom.
Ti dalok, lelke zengő
szárnyai,
Ti emeltétek őt is fel
az égbe;
Nézzétek, hogy mer, hogy
tud szállani
A szétszakitott
lánczokkal kezébe’!
Vele röpülnek szilaj
álmai,
Sötét haragja, zúgó
szenvedélye…
Mi fog történni, ha oda
belép?
Utána egy titán nyomul: a
nép!
Remegjen hát az olymp gőzös
orma
S pusztuljanak a bitor
istenek!
Kúszszék repkény a
kőrózsás romokra,
S támadjon uj világ az ó
felett!
Az alkotó, teremtő szó
kimondva
S ott áll a kunyhó, hol
a nyilt egek.
A mythosból nincs más,
csak ingoványa:
De fennragyog a puszta s
délibábja!
S repültek, szálltak a
dalok tovább,
Velök a bűvölet,
mosolygva, áldva.
A nemzet, mint tükörben,
önmagát,
Először tisztán e
dalokba’ látta
S e nemzetet az ámuló világ
Ezekből szereté meg és
csodálta…
gy hóditotta meg e szent
sereg
A hont, a nagy világot,
az eget!
Tegyetek róla fényes
tanuságot
Ti bérczek, rónák messze
tájakig,
Ahol ábrándok, búk,
szerelmek, álmok
- Palotában, kunyhóban –
szív lakik;
Népek, kik boldogabb
időre vártok
S remény közt
hallgatjátok dalait,
S kiknek világa büszkén
fenn ragyog:
Ti is, örök, lobogó
csillagok!
Mert Sappho nem dalolhat
édesebben,
Ha lantján zendül a
szerelmi dal,
Sem a fuvalom, mely
susogva lebben
S ingó virág-fejecskék
közt kihal;
Hulló sugár a titkos éji
csendben,
S ha kell, dübörgő,
mennydörgő vihar,
Tythaeus lelke támad fel
vele
S szétárad az időkön –
szelleme!
A szabadságnak,
hazaszeretetnek
Őrtornya volt ő. Szent
és tiszta tűz.
Csak lángja érje:
mozdul, él a nemzet,
Széttöri lánczát bús
Prometheüsz.
S míg sorsa minden vért
arczába kerget,
Szemébül minden rémálmot
kiűz,
Ő az, ki bátran várva a
viharra,
A vészharangot
megkonditja: „Talpra!”
S felharsog a hadi
trombita hangja,
Bömböl az ágyú. Csatára,
csaták.
Ott villog a vészben
szelleme, kardja,
Ott zengi viharzó harczi
dalát.
Aztán – óh! lebukik
véres alakja,
S holt tetemén át fújó
paripák
Száguldanak el – őt összetiporva…
- A merre néztek, az
mind sírja orma!
Im itt is egy pont
széles e hazából,
Jelölni, - mely betöltve
nincs – helyét;
Ismerjetek rá büszke
homlokáról,
Sejtsétek ujra
lángtekintetét!
Magasztald őt te közel
és te távol,
Az égig harsogtatva nagy
nevét!
Hadd világoljon fenkölt
glóriája
A merre zúg a népek
oczeánja…
Tekints arczára,
csüggedező nemzet,
Én viharverte népem,
nézz oda!
Dobogj, buzdulj, lángolj
fel szobra mellett,
Ahogy nagy lelke értted
lángola!
Oh, legyen ez a
hazaszeretetnek,
A szabadságnak örök
oszlopa
S ha tán ítélet-vész
nyomulna rád:
Özönében a mentő Ararát!
Mert nem csupán itt, nem
e kis helyen van,
Talapzatot egy ország ad
neki!
Eszméi gyújtsanak hát
szakadatlan
S ragyogjanak utunkra
tettei:
Folyjon a munka,
napfényben, viharban:
Az ő álmáért méltó
küzdeni!
Hadd teljesüljön az!
hogy igazán
Dicső, hatalmas, nagy
lehess, hazám!
Forrás: Petőfi a magyar
költők lantján – Versek Petőfiről -
Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros
Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése