Gáspár Imre (1854-1910): Petőfi sirja (1874.)

- Halála huszonötödik évfordulóján. –

Hová is temették,

Mivel is födték?

Inda borostyán

Nyilik-e rajta,

Sirjára gallyat

Vajh ki szakajta?

Nincs neki sírja

Rög között álma,-

Sírba Petőfi

Minek is szállna?

Mikor a légen,

Háborgó égen,

A vihar ajkán

Iszonyú kar-dal,

Nagy habokat szel

Villogó karddal.

Felleg vagy a mély

Folyamok alja

Rejti, s hazája

Őrszavát hallja!

Nehéz időkben,

Bajban, veszélyben

Csillagok jöttek,

Titkos jel támadt,

Az öregek mind

Vész jósolának…

Széttörött lanthoz

Nem kap-e néha?

Óh hogy a holtak

Ajaka téma!

Hős ifjak, vének,

Dobogó mének –

Csattogó fegyver,

Ágyúk zengése…

Óh, gyönyörű szép

Volt temetése!

Sírva keresték

Cserfa tövében,

Gyászfüzek alján,

Csermely ölében.

Sírva kereste

Csillagos este,

Pirkadó reggel,

Aranyos délben,

Zúgó viharban,

Titkos éjfélben –

Kereste hitves,

Hű barát hivta, -

Ne keressétek

Ő nincsen sírba’!

Gyászlobogóval

Jajgató szóval

Őt ne keressük, -

Várjátok egykor

Ha diadalt hoz

Számunkra egykor –

S nagy napot hirdet

Egy hajnal pirja,…

Dallal nyilik föl

Petőfi sírja!

Forrás: Petőfi a magyar költők lantján – Versek Petőfiről -  Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása