Reviczky Gyula (1855-1899): Petőfi él

Arra az álhirre, hogy Petőfi a szibériai ólombányákban raboskodik. 1877.

Petőfi él! De nem  mint hiszitek,

Nem mint bágyadt tekintetű öreg,

A kor arczára nem vésett redőt,

Fehér hajjal ne képzeljétek őt.

Fejét fenhordja most is; szeme fényes;

Oly fiatal még: csak huszonhat éves!

Petőfi él! De nem volt soha rab,

Ne higyjétek, nem hord ő lánczokat!

Kard van kezében, ajkán harczidal;

Előre száguld, mint a bősz vihar,

És túlharsogja az ágyúk morajját,

Szent himnusza, egy szó: Világszabadság!

Petőfi él! Lánglelke fennvirraszt,

Vénség, halál sohasem érik azt.

Lázas szivvel, ifjan, szabadon

Él és fog élni, édes magyarom.

Lesz trónok és országok pusztulása,

De az ő sirja még se lesz megásva!

Forrás: Petőfi a magyar költők lantján – Versek Petőfiről -  Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása