2018. máj. 31.

Szász Károly (1829-1905): Petőfi ujabb költeményei (1858. október)




Im egy kiégett üstökös, megint
Föltünt az égen, fénylő fürtivel.
A ködös láthatáron eltekint:
S a bús világot láng özönli el.
Majd amikép jött – némán száll tova:
S a föld nem látja többé! – tán soha!

Mi vagy Petőfi? csodás meteor,
Vagy üstökös? – kit bámul a jelen!
Belőled is fény s lángok árja forr,
S gyujtó szikrák szakadnak szüntelen.
De te örökre égsz, olthatatlanul, -
Mint arra: éj rád soha nem borul!

Forrás: Petőfi a magyar költők lantján – Versek Petőfiről -  Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése