Soká kerestük azt a
sírt,
Hol ő van eltemetve;
Elrejtve szemeink elől –
De sohasem felejtve!
Soká kerestük azt a
sírt,
Fájdalmasan és híven, -
Hova lett szivünk
dalnoka?!...
- Nekem megmondta
szívem.
Ő néki sírja nincsen
sehol:
Örökre él dalával,
S megdicsőitni hírnevét,
-
Egy világ vette által.
Forrás: Petőfi a magyar
költők lantján – Versek Petőfiről -
Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros
Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése