I. Petőfi forradalmi verseinek indítékaiII.
a) Nemzeti dal
b) Föltámadott a tenger
c) Az apostol
d) Respublika
e) Európa csendes, újra csendes...
III. A beteljesült sors
1848. március 15-e fordulópont Petőfi életében. A költő forradalom-jövendölése megvalósulni látszik, s ő a megálmodott szerepnek megfelelően a népmozgalom élére kerül. Az események hatására költészetében mind nagyobb szerepet kap a politika. A nagy népgyűlések szenvedélyességét közvetíti a Föltámadott a tenger lendülete. Királyellenes versek sorát írja, a köztársasági államforma mellett agitál, ostorozza a tétlenséget, szenvedélyes felháborodással figyelmeztet a „belső bitangok” árulására, sürgeti a nemzeti összefogást a szabadságharc megindulásakor. Bár nem választották meg országgyűlési képviselőnek, ő sértődöttség nélkül szólítja fel a nemzetgyűlés tagjait új hazát teremtő kötelességükre.
1848. március 15-e a pesti forradalom és Petőfi napja. A 12 pont mellett a Nemzeti dal a népakarat legfontosabb kifejezője. A költő ezt a versét egy március 19-re tervezet bankettre írta, az események azonban felgyorsultak, így ez a vers március 15-én a forradalom nyitányává vált. A versszakok törzse és refrénje úgy áll egymással szemben, mint a személyes felkiáltás és közösség visszhangja: százezrek esküje a felhívó szózattal. A felszólítás hatását a kitűzött cél és a mellette való érvelés révén éri el a költő. Ennek érdekében hasonlítja össze a múltat a jelennel, a rabság gondolatát a szabadság érzésével. A hazafias, forradalmi dal a fegyverbe hívás verse. Az áldozatvállalásra buzdít annak érdekében, hogy „A magyar név megint szép lesz, /Méltó régi nagy hiréhez”. A Nemzeti dal valóban a nemzet dala lett a forradalom mámorában.
A forradalom idején Petőfi szemlélete a jakobinus forradalmárságig fokozódott. „Haza csak ott van, hol jog is van” – foglalta össze a reformkor több változatban megfogalmazott felismerését. A költő már versében sem hitte, hogy a jogegyenlőséget reformok útján meg lehet valósítani. Következetes forradalmárként csak a forradalmi utat fogadta el megoldásként. A Föltámadott tenger című versében hatalmas erőt sugárzó allegóriájában a népszónok és a próféta látomása teljesedik ki. A versben mindvégig azonos erővel tombol a „vihar”, a forradalom vihara. Magát a folyamatot, az „orkán” kifejlődését követhetjük nyomon: „tombold”, „dobáld a fellegekre, ... tajtékodat”. A költő tudatos szerkesztése a fokozás. Amikor a mű eléri csúcspontját, hangnemet vált. A szenvedélyes, rapszodikus száguldást egy „örök tanúság” zárja tiszta, ódai ünnepélyességgel: „Habár fölül a gálya, / S alúl a víznek árja, / Azért a víz az úr!”.
A forró márciusi napokban egészen közel látszott a cél, amelynek megvalósulását a „látnok” hirdette, a „népszónok” sürgette. Ahogyan teltek a napok, hetek, hónapok, torlódtak az 1848-49-es év politikai eseményei, a plebejus (a nép törekvéseit szolgáló) forradalmár és tisztafejű gondolkodó előtt egyre világosabbá vált, hogy a nép végső győzelme buktatókkal terhes. Ez a felismerés pedig a célt eltávolította a harcos költő elől.
A szabadság legszebb himnusza szólal meg Az apostol című elbeszélő költeményéből,mely 1848 júniusa és szeptembere között, a szabadszállási választási kudarc okozta csalódott lélekállapotban született. A költő, Szilveszter alakjában, rájön arra, hogy az apostoli küldetést vállaló forradalmár korán jött, a társadalmi helyzet és a nép még nem volt elég érett arra, hogy befogadja az új, a nemes eszméket és a történelmi változásokat. Kiábrándult, elidegenedett hőssé válik, aki már nem vezetni akarja a népet, hanem helyette akar cselekedni. Magányosan, kétségbeesetten elkövetett merényletéért értelmetlenül fizet életével. Az apostol a Petőfi-életmű csúcsa.
Petőfi az 1848-as év második felére csalódott, becsapott emberré vált. Az első fegyveres harcok megindulása ismét Petőfi igazolta. A forradalom kivívott eredményeinek veszélyhelyzetében újra időszerűnek érzi köztársasági álláspontjának kinyilvánítását. A korábban írt és elutasított cikkét, amelyben a köztársaságot üdvözli, versre fogalmazza át. 1848 augusztusában megszületik a Respublika című ódája, melynek témája a köztársasági államforma dicsőítése. A respublika fenséges női alakban jelenik meg a versben. Ez a nőalak szelíd szemű, de szilaj karú, a szeretet védelmezője. Az egyéni sors itt is alárendelődik a szent ügynek: akár győz, akár nem a köztársaság, a költő akkor is hű marad eszméihez. Petőfi sírképpel zárja a verset. Az egyén halála ellenére a politikai óda csupa bizakodás.
Amikor Kossuth Ceglédre megy buzdítani, Petőfi Erdélybe indul, hogy beálljon Bem seregébe. 1949 januárjában Debrecenből, ahol a kormány ideiglenesen tartózkodik, néz a nagyvilág felé, s írja meg Európa csendes, újra csendes... című versét. A mű történelmi helyzetkép Európáról: már csak Magyarország viaskodik: „Midőn más könnyet sem mer adni, / Mi vérrel áldozunk neked.” Kétségbeesetten, majd dacosan buzdítja a magyar szabadság védőit. Ez a vers a forradalmi költő legjellemzőbb szavait tartalmazza: feltűnik benne a világ, Európa és a magyarság, a szabadság, a forradalom, a hon, a lánc, a kard, a vér, a könny s a fény és a sötétség. Petőfi józanul és jól látta az európai fordulatot, az ellenforradalmi rendszerek felülkerekedését. Nem sokkal a vers születése előtt írta Kossuthnak, hogy „Az én erélyem és bátorságom ott éri tetőpontját, ahol másik kétségbeesnek”. A vers kérdéséből: „De hát kétségbe kell-e esnünk, / Hát búsuljunk-e e miatt?” valóban erre a magatartásra következtethetünk.
A segesvári csatatéren 16 ezer orosz harcos került össze Bem 2700 főnyi seregével. A tábornok megparancsolta a költőnek, hogy az ütközetben maradjon hátul, de ő „engedetlen” volt, mint oly sokszor. Haláláról ellentmondó és legendás hírek keringnek a mai napig is. Petőfi a saját költészetében és magatartásában példaadóan valósította meg a költő feladatáról vallott felfogását, elvben pedig minden kor költője számára megjelölte a költészet hivatását.
(Forrás: Házi dolgozatok könyve 2. - A romantika irodalmából - Szerkesztette: Maczák Edit – 59-61. o. -ITEM Könyvkiadó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése