S jót keresik ottan: mennyei harmatot itt.
Kazinczy
A Széphalom tavalyi évfolyamában Thienemann Tivadar újabb adalékokat közölt annak bizonyítására, hogy Balassi Bálint közvetlen környezetében – Rimay Jánosnál – nem volt ismeretlen Platon szövege. A dokumentumok azt a célt szolgálták, hogy Balassi Bálint esetében a platonizmus szellemi atmoszférája bizonyítható legyen*. Ezt az atmoszférát könnyű szerrel lehet még újabb és újabb citátumokkal igazolni: Radvánszky Béla báró és Dézsi Lajos Rimay-kiadása (R.J. munkái, 1904) gazdag lelőhelyül szolgál.
Rimay – akinek szép és bölcs írogatásáról maga Balassi szól először tipikusan humanista költő. Cato bölcs mondásainak alapján költeményeket ír, fordítja Cato distichonjait és theologia-filozófia klasszikus műveltségét Szent Gergely, Hieronymus, ythagoras, Demosthenes, Seneca, Aristoteles, Chrysostomus, Aquinoi Szent Tamás, Ambrosius, Isidorus, Claudianus, Prudentius, Ovidius, Pamphilius, Vergilius, Matheus, Cato, Gualterus, VAlerius Maximus stb. említései jellemzően megmutatják írásaiban. Balassi szellemi utóda a „szelíd Músák”-nak nem a világból való társaságában éli költői életét, bölcs emberséget az Istenség közelében keres és a „lelki gazdagság” kenyerével táplálkozik (i. k. 84-85). A tanítvány, aki mesterének emléket állít, önmagáról is vallja, hogy
A tudomány hoz csak
A paráznaságról írt prózai munkája nem egyéb, mint keresztény alapon a „pogány philisophusok és bölcsek írásai által” való kárhoztatása a testiségnek. Ebben a gondolatkörben szinte már közhely a Platonra való hivatkozás. A spirituális költő szkeptikus rezignációval állapítja meg, hogy a lelki értékek nem sok jutalomra számíthatnak e világon:
Tudományodban oly mint Homerus s Plátó,
Ki volt minden látó
Ha pénzed nincs ehez, lehetsz csak bőrgyártó.
Itt már barokk rímjátékba kerül a filozófus-eszmény neve. De a plátói idealizmus ennél sokkal több volt Balassi és köre számára: életforma, amely a humanizmus tágabb keretein belül szabályozta a társadalmi stílust és a középkori világnézet romjai fölött új oltárt emelt a lelki értékeknek. Ennek az új hitnek már nem az Egyház, hanem a pogány bölcs osztja az áldást. Rimay – a Balassi-fivéreket sirató Deploratio-nak záróstrófáiban – hitvallást is tesz az új mithologia mellett:
Röttenetes rút gyászt,
Mint egy ijesztő vázt,
Én szívemen viselém:
Ez két vitéz urat,
Kiket lelkem óhajt,
Verseimmel kesergém,
Minerva anyámmal
Őket laureával,
Mint tudám, ékesgetém.
Momus, Aristarchus,
Mint ép tagon vad hús,
A ki akarsz itt lenni,
Zoilussal káromlást,
S nem Platovai áldást,
Szeretsz inkább hinteni,
Cous táblájával,
Ne feljebb katánál,
Tud téged meginteni.
Csak a terméketlen hiperkritika tagadhatná ezek után, hogy a Rimay körüli magyar lírának egyik védőszentje Platon volt. A kérdés egyébként még tovább nyomozható. Meg kellene vizsgálni, hogy a neolatin költők – Balassiék legközvetlenebb költőideáljai – mennyi „adag” platonista szellemet árasztottak a tudós és filozófus magyar poéták írásaira.
*) V. ö. Balassi és a platonizmus c. tanulmányomat, Minerva 1928.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése