A haza és haladás gondolata Kölcsey Ferenc életművében

I.
a) A politikai élet a reformkorban
b) Kölcsey politikai pályája
II.
a) A romantika Magyarországon
b) A költő elképzeléseinek kibontása
- Himnusz
- Vanitátum vanitas
- Huszt
- Emléklapra
- Zrínyi dala
- Zrínyi második éneke
- Rebellis vers
III. Összegzés

A reformkor nemzedékei a magyarság önismeretének és öntudatának máig ható mintái. Mindannyiuk közt a legelső példaértékű ember Kölcsey Ferenc, aki, mint "homo politicus”, a közért végzett nemes munkákban keresi élete értelmét.

Már 1821-ben foglalkoztatja a politikai lett, melyben nagyon sok bírálnivalót talál. 1829-től megyei tisztségviselő, 1832-35-ig pedig országgyűlési képviselő. Szatmár megye parasztságáról írott feljegyzéseiben arról szól, hogyan lehetne a jobbágyot érdekeltté tenni a haza védelmében. A jobbágyfelszabadítást és az úrbériség eltörlését (jogot és birtokot kell biztosítani számukra) hangoztatta az 1832-36. évi pozsonyi országgyűlésen. Felszólalásaiban az örökváltság a közteherviselés és a magyar nyelv ügye mellett állt ki. Felismerte, hogy egységes nemzetről mindaddig nem lehet beszélni, míg a népérdek szó alatt három érdek él: a nemesség, a polgárság és a a parasztság érdeke. Kölcsey egyike lett a reformellenzék vezéreinek. Közéleti tapasztalatait az Országgyűlési Naplójában írta le. Egységes nemzetet akar, de elképzelése nem talál a megyénél visszhangra. Így 1835-ben híressé vált búcsúbeszédében lemondott, s utoljára hívja fel a főurak figyelmét: „Jelszavaink valának: haza és haladás”.

E szemlélete határozta meg líráját is.

A kor legjobbjait átható nagyszabású érzéseknek és eszményeknek költői kifejezésére a romantika kínálkozott a legalkalmasabbnak. A romantika, mint stílusirányzat Magyarországon összefonódott a reformkorral. Eszméi közül a honszeretet volt a legjelentősebb. A romantika a nemesi patriotizmusnak, a hazaszeretetnek a leghatásosabb irodalmi eszköze lett. A dicső múlt és a sivár jelen összehasonlításának az volt a célja, hogy abban a társadalmi közegben megoldásra váró feladatokra buzdítson. A líra lelkesít, hazafias érzelmeket szít, de tud fájdalomról, csüggedésről is vallani.

Kölcsey politikusként, költőként, esztétaként, tanulmányíróként és pedagógusként is a haza és haladás gondolatának ügyét szolgálta. Lírájában a magyar társadalom vétkeit ostorozta, és a szabadságharcos hagyományokat elevenítette fel, így a Himnuszban, a Zrínyi dala és Zrínyi második éneke című ódáiban. Nemzeti hagyományok című tanulmánya népünk történetiségéről és eredetiségéről szóló tiszta népköltészeti forrás, mely a népi kultúrában rejlő megújulási lehetőségekre hívja fel a figyelmet. Parainésise filozófiai végrendeletként foglalja össze erkölcsi elveit, intelmeit, tanítási módszereit. A tevékeny hazafiságot emeli ki unokaöccse számára. A mű központi kérdése: az emberiség és a haza szeretete. Meggyőződése, hogy az emberiséget csak a hazánk keresztül szolgálhatjuk.

Nem hiszem, hogy van olyan műalkotás, mely nagyobb hatással lenne történelemszemléletünkre, mint a Himnusz, amely a magyar nemzet felemelkedésének eszményét énekli meg. Az országos pusztulás láttán az Isten szánalmáért rimánkodik a költő a jobb jövő érdekében. Úgy látja, hogy a nép sorsán önmaga már nem tud változtatni, csakis az Isten kegyelme nyújthat segítséget. Áldásért, jókedvért, bőségért, védelemért könyörög.

Egyszerre világ- és költészetszemléleti válság volt ez az időszak a költő életében. 33 éves a vers írásakor, s ekkor még nem lát olyan társadalmi erőket, amelyek segíthetnének hazáján. Önmarcangoló tépelődéssel szemléli népét: „S ah, szabadság nem virul / A holtnak véréből, /Kínzó rabság könnye hull / Árvánk hő szeméből!” A költő csak könyörögni, imádkozni tud, de cselekedni még nem. A versben megnyilvánuló fájdalmas önbírálat a török hódoltság korabeli magyarságának nehéz bűntudatára emlékeztet. Nemhiába írta Kölcsey alcímül a költemény elé: „A magyar nép zivataros századaiból”. A költemény címével és egyben műfajával is kihangsúlyozza a sajátos történelemszellemet, melyben a magyarság múltját a jó sors határozta meg, de a nemzet bűneivel eljátszotta jó sorsát, s magára vonta Isten büntető haragját. A bűnöket nem részletezi a költő, csupán egyet emel ki közülük: a széthúzást, az önpusztítást, a nemzeti egység hiányát. Nem véletlenszerű e kiválasztás: az alkotó e tényben látja a nemzeti bajok folyamatos forrását. A Himnusz jól érzékelteti, milyen érzések, vágyak töltötték el a magyar nemesség legjobbjait a reformkor küszöbén. Kölcsey a függetlenség visszaszerzésének akarását ösztönözte, újraélesztette a nemzeti hazafiság érzését.

A Himnusszal egy évben születik a Vanitatum vanitas (Hiúságok hiúsága), amely a komor pesszimizmus verse. A mulandóságot rezignált (sorsába beletörődő) bölcsességgel kénytelen tudomásul venni. A vívódó keserűség hangján a végzetszerűség is megszólal.

A Himnusz után nyolc évvel későbbi alkotásában, a Husztban, tanításának szigora már parancsban összegződik: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!” A múltról álmodozó, merengő hazafiság ellen irányul a költő üzenete, s vele szemben tetteket, a valódi építést és alkotó munkát követeli. A cselekvő hazafiság verse ez.

Az Emléklapra című epigrammájában is a cselekvő hazaszeretetet fogalmazza meg: „A haza minden előtt.”

Kölcseyt a politikai pálya nagyon lekötötte, de feljegyzéseiből tudjuk, milyen felemelő feladat volt számára, hogy küzdhet és munkálkodhat a hazáért. Ennek a harcnak azonban megvolt a maga mélypontja is. 1830-ban írja a Zrínyi dala című költeményét, melynek eredeti címe: Szobránci dal, mellyel a cenzúrát kellett megtévesztenie. Nem is dal a költemény, hanem drámai párbeszéd a vándor és a költő között. A költőt lehangolják a Szatmár megyében uralkodó társadalmi, politikai gondok, az adózó nép állapota, a paraszti nyomorúság. Ez a hangulat szüli a párbeszédre épített nagy alkotást. Zrínyi és a költő fájdalmas dialógusából kiderül, hogy már nincs igaz magyarság, a nemzet már csak nevében él. A kérdező Zrínyi és a feleletet közvetítő költő párbeszéde mögött ott érezzük a nemzethaláltól való szorongás gondolatát. A legsúlyosabb ítéletet a párbeszéd utolsó tagja mondja ki. A vándor a népet keresi, „mely pályát izzadni, s izzadás közt hősi bért aratni / Ősz atyáknak nyomdokin tanúlt”, melyre a könyörtelen választ a költemény befejező versszaka adja.

Ilyen keserű ítéletet Kölcseynek egyetlen kortársa sem mondott Magyarországról. Az a pesszimizmus, amely Kölcsey hazafias verseiben már korábban felbukkant, itt éri el a tetőpontját. Ez a borúlátás hűen mutatja Kölcsey akkori élethelyzetét, melyet az ellehetetlenült politikai életben érzett. A cselekvésben gátolt, eszméit megvalósítani nem tudó politikus-költő keserűsége ez, aki teljesen magára van hagyatva. Ez azonban nem az emberiség ügyéből való kiábrándultság pesszimizmusa, hanem azé a harcosé, aki már nem bízik abban, hogy társaival együtt mennek az emberi haladás célja felé. Ez, a nemzethaláltól való szorongás sokakra hatott a reformkorban.

Nyolc évvel későbbi (1838) versében, a Zrínyi második énekében ismét feleleveníti ezt a tragikus párbeszédet, de Zrínyi itt már a megszemélyesített Sorssal perel a nemzet fennmaradásáért. Logikus folytatása ez a Zrínyi dalának, de ott még két egyenrangú fél vitázik a nemzeti lét sorskérdésein, itt azonban a Sors már önhatalmú lény, s akarata végérvényes. A vers a Herderi jóslat nemzethalál rémét vetíti előre, s a Sors kimondja a kegyetlen ítéletet: „... más hon áll a négy folyam partjára”.

Ugyanebben az évben írja meg Rebellis versét, melyben a lázadó Kölcsey az elmulasztott történelmi lehetőségek miatt tesz szemrehányást. A költő új hangja is megnyilatkozik, amikor felhívja a figyelmet a nemzeti függetlenség kivívására, és sürgeti a polgári átalakulást.

Ezekben az években költészete és írói munkássága is új hangot kap. Tiltakozó feliratokat szerkeszt a sajtószabadság sérelme tárgyában, a bebörtönzött Kossuth és az országgyűlési ifjak védelmében. Készült a Wesselényi-perre, ahol ő lett volna a védőügyvéd.

A halál 1838-ban 48 évesen ragadja el a költőt, a filozófust és a politikust, azt az embert, aki irodalmunk egyik legrokonszenvesebb egyénisége.

(Forrás: Házi dolgozatok könyve 2. - A romantika irodalmából - Szerkesztette: Maczák Edit - 33-36. o. - ITEM Könyvkiadó)