Piruló pelyhet pihéz a Nap
És az érett lombok
Szelíd árnyakat ásítanak.
Ahol puha fodrot
Vernek a halmok.
Fehér fonál száll az est szárnyán
S kolomp szól valahol,
Ahol a gulya jár az est árnyán,
S ahol a csönd dalol
A füvek szívén.
Szomorú szöcskék sírnak szerte
S piros pókok szállnak…
Szállnak a tájnak hintát verve…
És az esthomálynak
Kékfodra nő…
Forrás: Új Idők XLVIII.
évf. 48. sz. Bp., 1942. szept. 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése