Nem akarom, hogy
tudatlanságban legyetek,
Atyámfiai, azok felől, a
kik elaludtak, hogy
ne bánkódjatok mint egyebek,
kiknek
reménységök nincsen. I.
Thess. 4, 13.
Ami égi, égbe vágyik joggal vissza:
Lelkemet is hát a föld pora nem issza.
Mi czélját nem érte földi korlát között,
Szárnyain korlátlan életbe költözött.
Ütött nem a nem-lét, jobb-létnek órája,
Ha magáról lelkem bilincsét lerázza.
Teremtő hatalma, jósága, szentsége
Biztatóm: létemnek nincs e léttel vége.
Győzedelmi zászló a gazság kezében
Elbukik, ha itt nem, igazságos égben.
Szeplőtlen erénynek tövid koronája
Nem bánt, ha dicsőség mosolyog ott rája.
Tiszta lángjai az örök szeretetnek,
Bús árnyat reátok sír hanti sem vetnek.
Sugár, dal, virággal természet ha ébred,
Bizalommal nézem a magasztos képet.
Vagy viharos égre, szűz hajnal ha támad,
Nem remegem végső siri éjszakámat!
Nem! mert mind ezt mondja széles föld-kerekén:
Bizzál! „Él még a sir felett is egy remény!”
Forrás: Vasárnap – I. véf. 23. sz. Felső-Bánya, 1881. márcz.
13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése